Cifraszűr - nemzeti szimbólum

Cifraszűrös alakok a 19. század második felének nemzeti festészetében

Kezdetben az Alföld, a puszta, illetve lakói, a pásztorok és a betyárok a magyar közönség számára is a romantikus orientalizálás divatos témáinak egyikét jelentették. A népies téma korábbi egzotikus kezelése azonban a 19. század második felére megváltozott, és integrálódott a nemzettudatba. Ez a folyamat tipikusnak tekinthető: korábbi idegen egzotikumon alapuló nép- vagy nemzetkarakterisztikumok személyessé, azaz bensővé válnak. A magyarok érdeklődése az Alföld és lakói, a pásztorok iránt szorosan összefüggött a nemesség orientalizáló divatjával és általában a magyarok keleti eredetének mítoszával, amely egyik bizonyítékának és legfőbb megtestesítőjének az alföldi miliőt tartották.

A cifraszűr-ábrázolások megjelenése a nemzeti festészetben és szobrászatban az 1850-es évek legvégén megélénkülő nemzeti mozgalommal esett egybe. A nemzeti művészet nem jelentett sajátos magyar nemzeti stílust vagy iskolát. Teljes egészében a kor uralkodó stílusaihoz kapcsolódott, és elsősorban tematikájában utalt a nemzeti jellegre: kezdetben az arctípusok, viseletek, szokások, tájak, míg a későbbiekben a történelmi tapasztalatból kiemelt nemzeti tulajdonságok kerültek előtérbe.