Cifraszűr - nemzeti szimbólum

Cifraszűrös alakok a 19. század második felének nemzeti festészetében

A nemzeti jelleg lényegét a következőképpen fogalmazta meg Ormós Zsigmond művészeti író 1859-ben: "képzőművészetünk életrevaló csíráját ne nyugaton, hanem keleten keressük. Költészetünk, élő művészetünk virágzó ágai, s öltözetünk, mik a képzőművészettel ugyanazon egy gyökér hajtásait képezik, és mikben származásunk kinyomatát híven megőrizzük, a keleti népekkel rokonságunkat szintén kétségtelenné teszik" (Keserű 1988:220). Szerinte a viselet, a nyelv, a zene, az életmód gazdag formavilágára kell figyelni, és ha emellett nyugati szomszédaink tapasztalatait is hasznosítjuk, úgy az egyetemes művészet "magyar stíljét" lehet megteremteni. Másutt részletezte, hogy mit tekint eredeti magyar viseletnek: "zsinóros szép sújtásozásunkat, eredeti szabású szűrgallérjainkat, ízletes kalapjaink domborodásait" (Keserű 1988:220).

Az 1848-1849-es forradalmat és szabadságharcot követő önkényuralom után a nemzeti művészet legfontosabb feladatának a nemzeti tudat kialakítását és főleg fenntartását tartotta a nemzet történetének, gazdagságának, az ország szépségének bemutatásával. A festészetben ennek egyik következménye a realista életképekre jellemző ábrázolás háttérbe szorulása volt. Az 1860-as évektől, szemben a 19. század elejének tendenciáival, a történelmi festészet játszotta a főszerepet. Ez a műfaj volt igazán alkalmas a történelmi emlékezet ébrentartására, a nemzeti múlt megelevenítésére. A korabeli felfogás szerint emellett a népi életképfestészet volt a legalkalmasabb a nemzeti jelleg kihangsúlyozására, amit azonban prózai tematikája és realizmusa miatt alacsonyabb rendűnek tartottak.

N y i t ó o l d a l Vissza   |   [1] 2 [3] [4] [5] [6]   |   Következő oldal