Cifraszűr - nemzeti szimbólum

Cifraszűrös alakok a 19. század második felének nemzeti festészetében

A nemzeti jelleg dominál az ünnepek, mulatságok ábrázolásában is. A kor életképfestői különösen kedvelték a lakodalom, a színes ünnepi jelenetek megfestését. A tánc mint nemzeti sajátosság különösen kedvelt téma volt, ami mindig párosult a sajátos tartás és viselet ábrázolásával is. Ezek a festmények alig szakadtak el a biedermeier realizmustól. A paraszti származású Jankó János (1833-1896) - aki mint a legtöbb magyar festő szintén a Bécsi Akadémián tanult - már részben eltávolodik a realizmustól, és allegorikus-romantikus életképeket fest. A falu szépét táncra kérik (1867) az egyik változata a lakodalmi mulatságot megörökítő képeinek. Ezen, mint a többi képén is, feltűnik a vállán hetykén cifraszűrt viselő férfi. A cifraszűr állandó szereplője a népi életképeknek, hiszen - mint az Ormós idézetéből is látható volt - az egyik legeredetibb és legnemzetibb viseletdarabként tartották számon.

A nemzeti életképfestészet később egyre inkább kiüresedett, a népi gondolat elhalványult, és visszatért a idealizálás gyakorlata is. Ez szorosan összefüggött népszerűségének növekedésével, aminek egyik bizonyítéka a királyi megrendelések voltak.