Cifraszűr - nemzeti szimbólum

Polgári cifraszűrdivat a 19. század második felében

1859 telétől mindenki nemzetinek tartott ruhadarabokat kezdett hordani. "A nemzet egészen újba öltözött, sok a változatosság az utcán" - adták hírül a korabeli újságok (Vasárnapi Ujság 1860. szeptember 23., 473). A divatos magyaros ruhadarabokat közírók és szabók választották, illetve találták ki, és propagálták divatképek formájában a korabeli újságokban. Egyrészt a régi nemesi ruhadarabok kerültek ekkor elő, másrészt a paraszti viselet különlegesebb és nemzetinek tekintett elemei váltak népszerűvé. A szűrdivat egyik diktálója Jámbor Endre pesti szabó volt, aki saját férfidivatújságjában jelentette meg a később más újságok által is átvett divatképeit. Az újság részletes leírásokat is közölt (lásd a képet), sőt a többi szabó számára szabásmintákat is közzétett. A felső körökben ezeknek a ruhadaraboknak a viselése főként a bálokhoz, társasági rendezvényekhez kötődött. Kabátként használt cifraszűröket ekkor nők is hordtak - a népi darab szabásának, hímzésének vagy rátétdíszének pontos másolatával. A szűrök mégsem terjedtek el annyira (tavasztól ősz végéig nem nagyon lehetett viselni), mint a legnagyobb divatnak örvendő egyenes gallérú, zsinórozott attila, amit szűk nadrággal és hosszú szárú csizmával viseltek. Akiknek ezek a ruhadarabok nem voltak meg, azok is legalább egy kanászkalapot helyeztek a fejükre - a korabeli divathíradások szerint. A nemzeti viselet divatjának egy másik sajátossága volt, hogy a ruhadarabok a magyar történelem legnagyobb alakjairól kapták nevüket: így született meg a Kazinczy-zeke vagy attila, a Kölcsey-mente, a Hunyadi-mente vagy palást, a Zrínyi-dolmány, az Árpád-mente, a Lehel-szűr és a Széchenyi-szűr.

N y i t ó o l d a l Vissza   |   [1] 2 [3] [4]   |   Következő oldal