 Az Óceánia-gyűjtemény több szempontból is a Néprajzi
Múzeum egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert gyűjteménye, részben
nagysága, összetétele, részben pedig a gyűjtés korai volta miatt. A gyűjteményt
alkotó mintegy 14 500 tárgy háromnegyede négy gyűjtő nevéhez kötődik,
akik a 19-20. század fordulóján akkor végezték gyűjtésüket, amikor egyfelől
a Föld ezen vidékei néprajzi szempontból nagyrészt érintetlenek voltak,
másfelől Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia tagállamaként szélesebb
körű nemzetközi kapcsolatokkal bírt.
A négy említett gyűjtő közül az első Fenichel Sámuel
(1868-1893) volt, aki Német Új-Guineában 1892-1893-ban mintegy 2500 tárgyat
gyűjtött. Fenichel munkáját 1893-ban bökevetkezett halála után Biró Lajos
(1856-1931) folytatta, aki 1896 és 1901 között a több mint 200 000 darabot
kitevő zoológiai gyűjtésén túl körülbelül 6000 tárgyat gyűjtött, és több
mint 300 fényképet készített.
Fenichel és Bíró új-guineai tevékenységével egy időben,
1893-1898 között tartózkodott az óceániai térségben Festetics Rudolf (1865-1943)
is. A szegény sorsú és a természetrajz iránt érdeklődő Fenichellel és
Bíróval szemben a grófi családból származó Festetics megengedhette magának,
hogy nyolc évig tartó nászutat tegyen a Csendes-óceán szigetvilágában.
Gyűjteményét, amely csaknem 1600 tárgyból és hatszáznál is több fotóból
állt, hazatérte után, a Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának százéves évfordulója
alkalmából a múzeumnak ajándékozta.
 A gyűjtemény negyedik nagy gyarapítója egy fiumei kereskedő,
Giovanni Bettanin volt, aki 1897 és 1908 között közel kétezer óceániai
tárgyat adott el a múzeumnak. A gyűjteménygyarapítás egy speciális, de
a megelőző évtizedekben nyugat-európai múzeumok által széles körben követett
módja volt kereskedelmi és hadihajóknak néprajzi gyűjtéssel való megbízása.
Erre példa az a mintegy kétszáz darab tárgy, amely a Panther osztrák-magyar
hadihajó révén 1907-ben került a múzeumba.
Festeticshez hasonlóan egy másik gazdag földbirtokos,
Vojnich Oszkár (1864-1914) is több hosszú utazást tett, melyek során gyűjtéseket
végzett. A csendes-óceáni szigetvilágban 1906 és 1908 között mintegy száz
tárgyat gyűjtött, továbbá 650 fényképet készített. Az ugyancsak világutazó
Hopp Ferenc hagyatékából is kerültek óceánai, főként új-zélandi tárgyak
a gyűjteménybe.
A két világháború közötti időszakban a múzeum Óceánia-gyűjteménye
már nem gyarapodott nagymértékben; inkább a szerencsés véletlennek, egy-egy
ajándékozónak köszönhető az esetleges növekedés. Közéjük tartozott egy
magyar származású gyöngyhalász, Verebélyi Károly Sándor, aki 180 darabból
álló gyűjteményét 1928-ban ajándékozta a múzeumnak.
 A múzeum óceániai gyűjtői közül a pszichoanalitikus néprajz
világhírű képviselője, Róheim Géza (1891-1953) volt az egyedüli hivatásos
etnológus. Egyebek mellett Közép-Ausztráliában, a délkelet-új-guineai
Massim-térségben, Normanby szigetén végzett terepmunkát. Az 1929-es ausztráliai
terepmunkája eredményeképpen 227 tárgyhoz jutott a múzeum, a Normanby
szigetén pedig 211 darabos gyűjteményt állított össze.
A két világháború közötti időszak fontosabb gyűjtőinek
sorát egy geológus, Horst von Bandat (1895-1982) zárja, aki 135 tárgyból
álló nyugat-új-guineai gyűjteményét 1940-ben ajándékozta a múzeumnak.
Hasonló forrásból, Papp Simon (1886-1970) kőolajkutató geológus 1928-1929-es
új-guineai gyűjtéséből került 1949-ben tizennégy tárgy a múzeum birtokába.
Vértes László ősrégésztől 1953-ban, majd 1954-ben jutott a múzeumba két
páratlan értékű - általa a nemzetközi műtárgypiacon beszerzett - régi
húsvét-szigeti faszobor. Ezt követte hagyatékából 1970-ben egy maori faszobor.
Az 1970-es években meginduló politikai enyhüléssel újra
lehetőség nyílt Európán kívüli néprajzi gyűjtemények szerzésére, ez azonban
lényegesen már nem befolyásolta a jószerével stagnáló Óceánia-gyűjtemény
helyzetét, mindössze néhány külföldön élő magyar adományáról vagy vételről/cseréről
lehet beszámolni. Közéjük tartozott a Sydneyben élő antropológus, Vimláti
László, aki néhány észak-ausztráliai, Arnhem-földi tárgyat, köztük két
értékes kéregfestményt ajándékozott 1968-ban a múzeumnak. A montreali
Nógrádi György bakteriológus-orvos nagyjából ugyanekkor adományozott egy
kisebb húsvét-szigeti, recens faragványokból álló kollekciót az Óceánia-gyűjteménynek.
Ehhez járult az 1970-es évek végén Pintér László ausztráliai aranyásó
Tennant Creek (Ausztrália, Northern Territory) vidékéről való, mintegy
360 darabra rúgó anyaga.
A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Gyarmati János és Biró Anna
Az Óceánia-gyűjtemény legkiemelkedőbb alcsoportjának, a Bíró Lajos által gyűjtött anyagnak a tudományos feldolgozását 2006 szeptembere óta a de Unger-ösztöndíj teszi lehetővé.
A támogatás segítségével feldogozott tárgyakat az alábbi on-line adatbázisban tekintheti meg.
 Bíró Lajos új-guineai néprajzi tárgyaival kapcsolatos jegyzetei on-line elérhetőek:
Ethnologiai tárgyak jegyzéke, leltárcédulái, Huon-öböl, Új-Guinea, 695 oldal, 478 rajz. (EA 4715)
Néprajzi gyűjtés jegyzéke és tárgyleltár cédulái, 1900, Bismarck szigetek, Új-Guinea
159 oldal, 69 rajz. (EA 4716)
Kutatóutak során készített felvételekkel kapcsolatos jegyzete, 1896-1902, India, Új-Guinea, Ceylon stb. 479 oldal, 302 fénykép, 14 térkép. (EA 4718)
Seemayer Vilibáld: Tárgyi jegyzetek a Museum für Völkerkunde Astrolabe öbölbeli (Új-Guinea) tárgyairól. 1899, Berlin, Németország, 200 oldal, 412 rajz, 2 térkép. (EA 1028)
Óceániai tárgyak restaurálása:
Egy nagyméretű óceániai dob vizsgamunkaként készült restaurálásának dokumentációja
Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket! |
