A hónap műtárgya

 

Betlehemeket Afrika-szerte készítenek a keresztények és akár a külföldi turisták számára. A jelenetekbe természetszerűleg beépülnek az afrikai emberek, életképek, természetvilág és a helyi kultúrák jellegzetes tárgyai: így például az alakok sziluettjei megnyúlhatnak, ágyékkötőt viselhetnek, a szamarat és a szarvasmarhát felválthatja a helyi állattenyésztés alapját képező kecske vagy a púpos zebu figurája, a környezeti elemek között feltűnhet a jellegzetes formájú baobabfa. A Kisjézust kerek, fonott kosárban valamint a születés helyszíneként a kúpos szalmatetejű kerek kunyhót is láthatjuk. Az alakok között megjelenhetnek a halászok, a hagyományos mesemondók és a helyi hangszereken játszó zenészek. A különféle anyagok és technikák szintén jellegzetesek: Nyugat-Afrikában a fa felhasználása mellett a viaszveszejtéses öntési módszerrel készült bronztárgyaknak van hagyománya és betlehemeket is készítenek ilyen módszerrel és anyagból. Kelet-Afrikában, Kenyában pedig az ébenfa-faragás hagyományába illeszkedik a betlehemi figurák készítése. De még kerámiából és különböző növényi rostokból is formázhatnak betlehemeket.

Egészen sajátosak azonban a tüskékből készült figurák. A tüskefaragás hagyománya Nigériában született meg és az 1930-as évekre nyúlik vissza. J.D. Akeredolu, az állami iskola kézműves tanára Owo városában ekkor fedezte fel, hogy a vén kapokfa (cotton tree) törzsének alján növő, közel 15 centiméter hosszúságot elérő tüskéket akár egy egyszerű zsebkéssel is könnyű kifaragni. Felfedezése nyomán tüskefaragásra okította tanulóit: névpecséteket készítettek ily módon, és a mindennapi élet jeleneteit ábrázolták az apró tárgyakkal. További generációkra is átöröklődött ez a fajta faragás, és a pálmaborivás vagy mozsártörés jelenetei mellett a faragók az aktuális társadalmi problémákat és politikai eseményeket szintén megfogalmazták, így például akár vízumkérőknek a sora is megelevenedik a hivatalt megtestesítő bódé előtt, vagy a gonosztevőknek a lagosi Bar Beachen történő kivégzési jelenete. A vallási célzatú faragványok sorában betlehemes figurákat szintén készítettek – a nigériai lakosság közel fele keresztény! –, csakúgy, mint mecseteket a muzulmánok számára.
A különböző kapokfa-fajtáknak háromféle színű tüskéi vannak: bézs, barna és rózsaszínes. Éles késsel nagyon óvatosan kell a kéregről levágni őket, nehogy megsérüljenek. A lágyabb tüskékből főként apró tárgyakat – fejfedőt, edényeket, végtagokat – faragnak, amelyeket aztán áztatott rizs vizével ragasztanak a megfelelő helyre.

Több nigériai városban foglalkoznak tüskefaragással. A betlehemet a Bodolay nővérek ajándékozták szüleik emlékére a Néprajzi Múzeumnak. A figurákat édesapjuk, Dr. Bodolay Jenő útépítő mérnök és felesége, Magdi tízéves kiküldetésük idején, az 1970-es években vásárolta Kanóban egy, az európaiak házait körbejáró vándorárustól. Tudomásuk szerint Ibadanból származnak. A családnak több ilyen jellegű betleheme van, melyeket ki-ki a maga ízlése szerint „installált”. Ez a betlehem az adományozók szüleié volt, akik hazaköltözésük után a figurákat lapra erősítették, amelyet az afrikai hangulatot idéző budapesti lakásuk berendezéséhez igazítva, szalmatapétával vontak be. A nővérek pedig, mivel mindketten külföldön telepedtek le, saját otthonukban használták és használják a mai napig is az általuk összeállított jelenetet.

E tárgy kiállításával a Néprajzi Múzeum egyben hálás köszönetét nyilvánítja ki a Bodolay nővéreknek nagylelkű ajándékozásukért, a szüleik hagyatékából származó közel kétszáz darabos tárgygyűjteményért, amellyel 2016-ban a múzeum Afrika-gyűjteményét gazdagították.

Földessy Edina