Megvagyunk! – műtárgyak egykor és most

A borsodsziráki cifraszűr

Vannak a Néprajzi Múzeum történetét végig kísérő, emblematikus tárgyaink, amelyek fontos szereplői kiállításoknak, gyakran kerülnek publikációkba is. Ilyen tárgy ez a „sziráki szűr” is, amely a millenniumi kiállítás óta a Néprajzi Múzeum gyűjteményének kiemelkedő darabja.

Cifraszűr, Borsodszirák (készült Miskolci szűrszabó műhelyében), 1880-1895,  NM 65.130.977
Cifraszűr, Borsodszirák (készült Miskolci szűrszabó műhelyében), 1880-1895, NM 65.130.977

Annyira egyedi, különleges tárgy, hogy könnyen beazonosítható a cifraszűr ezen az archív felvételen.

Az 1898-ban megnyilt állandó kiállítás Tisza vidéki magyarokat bemutató vitrinje Budapest, 1898. Ismeretlen fényképész felvétele,  F 341740
Az 1898-ban megnyilt állandó kiállítás Tisza vidéki magyarokat bemutató vitrinje Budapest, 1898. Ismeretlen fényképész felvétele, F 341740

A kép a Néprajzi Múzeum legelső állandó kiállításán készült, amely 1898-ban, a Csillag utca egy bérházában nyilt meg. A tárlat 32 szobában adott átfogó képet a korabeli gyűjteményről: 16 szobában nemzetközi anyagot, 3-ban a magyarsággal nyelvileg és etnikailag rokon népeket mutatta be, 13-ban pedig magyarországi tárgyakat állítottak ki. A kiállítás Jankó János elképzelése alapján készült, ő írta meg a kiállítás vezetőjét is; a tényleges kivitelezés Bátky Zsigmond és Semayer Vilibáld nevéhez köthető, hiszen Jankó az 1896. június 16-i megnyitó idején oroszországi expedíción vett részt.


A kiállítási kalauz hangsúlyozza azt is, hogy az anyag magyarországi tájak és nemzetiségek alapján csoportosított bemutatása során nagyban támaszkodtak az 1896. évi millenniumi kiállítás néprajzi tárgyaira, így a viseletes bábuk többsége a néprajzi falu egyes házaiból származott. Mivel a cifraszűr ennyire egyértelműen beazonosítható tárgy, segítségével tudjuk nagyobb biztonsággal meghatározni a vitrin tartalmát, hiszen – szerencsére - a kiállításhoz készített kalauz is kiemeli a „sziráki cifraszűrt”. A Tisza-vidéki magyarság teremrészében állt ez a három férfialakot bemutató vitrin, mindhárom figura – még a kutya is! - a néprajzi falu büdszentmihályi (Büdszentmihály ma Tiszavasvári része) házából származik: középen a gazda, egyik oldalán a cifraszűrös, botjára támaszkodó bajszos gulyás, a másikon pedig egy gatyás, bő ujjú inges kanász áll.

 A millenniumi kiállítás több házában is megfigyelhető, hogy rendezőjük, Jankó János (1868 – 1902, etnográfus, antropológus, múzeumi osztályigazgató), és a helyi képviselők lazítottak a szigorú beosztáson, a házban nem csak a ház eredeti helyszínéről származó viseleteket állítanak ki, más tájegységek, foglalkozási rétegek bemutatásának is teret engedtek ily módon. Így a büdszentmihályi ház első szobájában csak a gazda helyi, de mivel a helyi férfiak „egész városiasan viselkednek” a nála érdekesebb Tisza menti pásztoremberek öltözetét is bemutatták, konvenciófizetés jelenetébe rendezve a bábukat. A cifraszűr az ezredéves kiállítás szomszéd házában, a borsodi házban szerepelt, ahol pedig azt a jelenetet rendezték be, ahogyan a mezőkövesdi gazda családja vendégül látja az egykori katonatársát, „Sziráki Józsit” húgával együtt. (Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója hívta fel a kutatás figyelmét arra, hogy ugyanezt a jelenítették meg az 1885. kiállítás matyó szobájában is!) Az ezredéves kiállítás katalógusában is kiemelte Jankó a szűrt: a sziráki (ma Borsodszirák) „legény szűrét meg hat hétig varrta a miskolci szabó, - majd a szemét rajta nem hagyta!”

Az 1898. első állandó kiállítás vezetőjét és az archív kiállítási képet összevetve, feltűnik, hogy Jankó a sziráki szűrt a kondás vállára terítve szerette volna bemutatni, mely végül a vitrin falára került, a figura háta mögé. Mindebben talán tetten érhető már az a folyamat, ahogyan új kiállítási formában,  vitrinekbe rendezett bemutatással részben eltávolodnak a néprajzi szobákban, falvakban megszokott jelenetektől, (azért a kutya ottmaradt!), és a teljes viseletek megjelenítése mellett 1-1 öltözetdarab kiemelése is fontossá vált. Így került le a legény válláról is a cifraszűr, a vitrin hátlapjára erősítve, mellette férfi ujjas, mellény is látható hasonló módon bemutatva. Mindez kicsit szimbólikus is, mutatja azt is, hogy egy új állandó kiállítás a meglévő gyűjteményi anyag új összerendezésével új hangsúlyok kijelölésére is alkalmas. A vezetőben Jankó a vitrin anyagát bemutatva hosszan írt a cifraszűr tárgytípusáról, és a korabeli sajtóanyag is több helyen megemlékezik a szépen kivarrott cifraszűrökről. Bátky Zsigmond terjedelmes cikkben mutatja be a kiállítást a Vasárnapi Ujságban, az egyetlen, magyarországi tárgyakat bemutató képen szerepel a sziráki cifraszűr is, büdszentmihályiként.

Válogatás az állandó kiállítás magyar tárgyaiból: Bátky Zsigmond cikkének illusztrációja megjelent: Vasárnapi Ujság 1898: 453. oldal,  digitális reprodukció
Válogatás az állandó kiállítás magyar tárgyaiból: Bátky Zsigmond cikkének illusztrációja megjelent: Vasárnapi Ujság 1898: 453. oldal, digitális reprodukció

A kiállítás megnyitása után nem sokkal indult el a cifraszűrökkel foglalkozó múzeumi gyűjtőmunka, mely tárgytörténeti, ipartörténeti vizsgálatokkal kapcsolódott össze. Ennek során Györffy István beazonosította, készítőkhöz rendezte a gyűjtemény darabjait is: így ezt a sziráki cifraszűrt is ő azonosítja be újra Jankó János Borsodszirákon készült, millenniumi előkészület terepmunkája során készített fotója alapján.

Legény cifraszűrben,  Borsodszirák, 1895,  Jankó János felvétele, F 301
Legény cifraszűrben, Borsodszirák, 1895, Jankó János felvétele, F 301

És a szűr szerepel azóta is kiadványokban, kiállításokon: mindig kicsit másként, mindig kicsit más összefüggésben mutatja meg önmagát,hiszen múzeumi gyűjtemény és feldolgozás állandóan alakuló párbeszédet folytatnak.

Lackner Mónika főmuzeológus