150 éve a föld körül IV.

Az indulás

 

Éppen másfél évszázaddal ezelőtt, 1868. október 18-án két osztrák hadihajó, az S.M. Donau fregatt és az S.M. Erzherzog Friedrich korvett futott ki a trieszti kikötőből báró Anton von Petz ellentengernagy parancsnoksága alatt, hogy előbb három távol-keleti országot keressen fel, majd a Csendes-óceánt átszelve útba ejtse Perut, Chilét és Argentínát is, ahol a távol-keleti országokhoz hasonló hajózási és kereskedelmi szerződéseket kívántak megkötni.

Báró Anton von Petz (forrás: www.bildarchivaustria.at)
Báró Anton von Petz (forrás: www.bildarchivaustria.at)
           

A hajók indulása oly annyira sürgős volt, hogy a bécsi udvar meg sem várta a Szuezi-csatorna közelgő megnyitását, vállalva inkább Afrika körülhajózását, ami végül jelentős késedelmet okozott. Noha a hajók sietős indulása is szerepet játszhatott abban, hogy egy magyar szempontból kulcsfontosságú utas, Xántus János lemaradt róluk, annak fő oka abban keresendő, hogy az Akadémia határozott állásfoglalása és Gorove István földművelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter előterjesztése ellenére sem került az utazók közé. Megkeresésére Bécsből az a válasz érkezett, hogy a hajók nem fognak gyűjtéseket végezni, és nincs is rajtuk szabad hely. Mindez azonban puszta kifogás volt. Ugyanis csaknem három héttel az indulás előtt az egyik magyar kiküldött, Székács Géza visszalépett az utazástól, és így egy kabin üresen maradt, amit jobb híján egy pianínóval ellátott társalgószobává alakították át. A hajón utazó két magyar kereskedelmi kiküldött nem csak erről tájékoztatta feletteseit, hanem arról is értesítette az Akadémiát, hogy a bécsi tudományos intézmények számára nagyobb mérvű gyűjtéseket terveznek, „s e czélból többen nagy készülettel és pénzzel láttattak el”.

Az S.M. Erzherzog Friedrich osztrák hadihajó  (forrás: www.bildarchivaustria.at)
Az S.M. Erzherzog Friedrich osztrák hadihajó (forrás: www.bildarchivaustria.at)

Ekkor az Akadémia ismét követelte Xántus kiküldését, de Bécsben további akadályokat gördítettek részvétele elé. Az expedíció kereskedelmi és tudományos vezetését ellátó Karl von Scherzer azzal hárította el a kérést, hogy ha a szükséges pénzt megkapja, akkor a Bécs számára természettudományi vizsgálatokat végző Eugene de Ransonnet a Magyar Nemzeti Múzeum számára is gyűjt, inkább, minthogy erre a célra külön magyar menjen. Eötvös azonban ragaszkodott hozzá, hogy Gorove Xántust nevezze ki Székács helyére, már csak azért is, mert „a magyar tudomány méltósága igénylette, hogy a magyar akadémia egyik tagja által abban részt vegyen”. Mire azonban erre sor került, a hajók már messze jártak, így Xántus itthon maradt.

 

Gyarmati János