Családi idő, leszármazás

Az ősök láthatatlanok. Az ember ismeri szüleit, dédszüleit, ritkán még valakit feljebbmenői közül, de a család alapítóit, a családi legendárium nevezetes hőseit, a múltba vesző távoli elődöket csak hallomásból ismeri. Tud róluk, ki-ki eltérő módon számon tartja némelyiküket, vagy csak egyszerűen tudja, hogy ő maga egy nemzedéki láncolat tagja. Az elődök tiszteletének tudatos formája kifejeződik abban is, hogy az egyén látni vagy láttatni szeretné felmenőit. Az ősök ábrázolása, megjelenítése a legkülönbözőbb kultúrákban elterjedt gyakorlat. Az ős feltűnhet egyetlen figura, egyetlen arckép alakjában, ugyanakkor az elődök leszármazási sorozatot alkothatnak, vagy rokoni kapcsolataik képe is kirajzolódhat. A leszármazást családfák, vagy egymás fölött ábrázolt - például megfaragott - ősök alakjai teszik szemléletessé. Ezek mind figurális ábrázolások, de ismerünk metonimikus ősképeket is, melyek helyettesítik, "megszemélyesítik" a felmenőket vagy az utódok egyetlen ősét. A család ideje az egyéni életidőnél nagyobb időtartam, amelyet az ősök tisztelete és az emlékezés tudatosít az egyén s közvetlen környezete számára.