Az egyéni élet

Az idő észlelését a szocializáció során szerzett tapasztalatok révén sajátítjuk el. Az egyén úgy viszonyul az időhöz, ahogyan ezt a saját kultúrában megtanulta. A végtelen időnek azt a szakaszát tekintheti személyes tulajdonának, amely számára megadatott: a saját életét.

Az egyéni élet a különböző kultúrákban biológiai és társadalmi szempontból különbözőképpen tagolódik. A társadalmilag jelentős fordulópontok az életcikluson belül olyan szakaszok határait jelzik, amelyekben az egyén státusa más és más. Ennek megfelelően a rá vonatkozó normák, a vele szemben támasztott elvárások és az általa kialakítható kapcsolatok rendszere is életszakaszonként eltérő. Mindezektől függetlenül az egyén a saját életét más szempontok szerint is tagolhatja, aszerint, hogy élete folyamán milyen szubjektív élményekben van része.

A paraszti közösségekben az egyén a családja és a családi birtok fenntartásának, gyarapításának rendelte alá az életét. A közösségben érvényes normák szabályozták életének legtöbb részletét. Így például az öltözködése - bonyolult jelrendszerként - alkalmas volt arra, hogy életkorát, társadalmi státusát, a közösséghez való tartozását kifejezze. A modern társadalomban élő ember élete a munka köré szerveződik. Az időt személyes tulajdonának tekintve megtervezi életpályáját, az elvégzendő feladatok sorává alakítja. Élete során igyekszik érvényesíteni saját adottságait, kreativitását a maga alakította kapcsolathálón és az adott kultúra normarendszerén belül, annak segítségével, de akár annak ellenében.