Ezredvég, végítélet, századforduló

Az idő folyamában kitüntetett pontok a kerek évek, évfordulók. Köréjük hiedelmek, félelmek, jóslatok és jövendölések, nagy várakozások fűződnek. Az első évezred fordulóját Európa szerte áthatotta a felfokozott várakozás Krisztus második eljövetelére, melyet a beköszöntő végítélettől való rettegés kísért. Az elkövetkező évszázadok újabb válságai is felerősítették a végítélet jövendöléseit. A félelmek elől a hívő katolikusok Mária oltalmához menekültek, az úgynevezett apokaliptikus Mária kegyképek elterjedése és tiszteletük kibontakozása ezzel függ össze. Az apokalipszis túlvilágképei a zsidó-keresztény vallás, azaz az Ó- és Újszövetség és az apokrif szövegek szerint készülnek. A képi ábrázolások a VI. századig az egyes ember ítéletét mutatták, csak ezután jelent meg az egyetemes ítélet, amely a legkorábbi időtől a János Jelenései alapján készültek. A történeti Magyarország határvidékein lévő középkori templomok Utolsó ítélet freskó-maradványai a középkori miniatúrák képsoraival rokonok.

Magyarországon az 1900-as évszázadfordulón a honfoglalás ezer éves megünneplésével az emlékezés és a számvetés alkalma következett el. Az ünnep erőt, biztonságot, optimizmust sugallt. A millenniumi kiállítás néprajzi falujában tömegesen mutatkozott be az ország népe etnikai, vallási és néprajzi gazdagságában, háziipari művészetével, tárgyi kultúrájának ünnepi felvonultatásával. A századforduló idején a képző- és iparművészet, az építészet befogadta és felhasználta az akkor felfedezett népművészetet, s útjára indította a "magyar művészeti" stílust. A művészi alkotások a nép alkotóművészetének erejét, az elmúlt idők dicsőségét és a jövőre vonatkozó ünnepélyességet sugározták, ahogyan ez megjelenhetett Zsolnay Vilmos dísztálaival Lipthay Béla kastélyának magyaros ebédlő-berendezésén.