A falu és a város ideje

A 19-20. század fordulóján a falusi és a városi ember időkezelésének és időszemléletének különbségét az életmódból adódó eltérésekben, valamint bizonyos kulturális formák továbbélésében kereshetjük. A falun élő emberek időhasználatát az elvégzendő feladatok határozták meg, a munkaidő tartama ezek jellegétől és az időjárástól függött. A parasztok munkarendje a nap járása, az évszakok és a termesztett növények tenyészideje szerint alakult. Tavasztól őszig a parasztok végigdolgozták az egész napot, csak vasár- és ünnepnapokon pihenhettek. ősztől tavaszig a házban és a telken végezhető munkák mellett idejük egy részét hétköznapokon is pihenéssel, mulatságokkal tölthették. Az óra által "beosztott" idő a korszak városaiban már általánosan elterjedt volt. A napi rendszeres munkaidő kialakulása szorosan összefügg az ipari termelés fejlődésével és az urbanizációval. A városban és az ipartelepen élő munkások, vállalati alkalmazottak életmódját a rendszeresség jellemezte. A gyári termelési ciklus évszakoktól és időjárástól független, megtervezhető. A munka- és a szabadidő váltakozása adta a gyári alkalmazottak mindennapi életének ritmusát.

A kétféle élettér lakóinak kapcsolatában is megmutatkozik az időkezelésük közötti különbség: a városiak pihenni mennek falura, míg a falusiak vásárba, hivatali ügyintézés vagy átmenetileg vállalt munka miatt utaznak a városba. A 20. század végén a modern városban kidolgozott kulturális formák azonban már egyre inkább a falusi életmód részévé is válnak.