Az idő talánya

A természettudomány absztrakt időfogalma eltér az idő mint eseménysor hétköznapi, szubjektív tapasztalatától. Eszerint az idő a világegyetem önálló dimenziója. Az idősor végtelenül sűrű időpontokból áll, bármilyen kis szakaszt emelünk is ki belőle. A fizikai idő mint mérték és fogalom filozófiai absztrakció eredménye. Létrejöttéhez szükség volt megfelelő matematikai ismeretekre. A mai fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól meg az erre épített filozófiai gondolkodástól. A fizikai időfogalom alapját ma a valós számokon nyugvó halmazelmélet és a formális logika képezi, mindkettő a hétköznapi belátástól nagymértékben eltérő feltételrendszerrel és következményekkel. Köznapi értelemben az idő a végtelen nagyságot jelenti, az évek vagy órák határtalan sorozatát, s a végességet, az elmúlást. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem egyformán telik, s a tartam érzete függ az életkortól és főként az események jelentőségétől, körülményeitől. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus kialakulásához vezetett.