A nép, nemzet ideje

A harmadik évezredbe lépés pillanata Magyarországon összekapcsolódik a Magyar Millennium jubileumával, amikor az ország a magyar történelem "nagy idejét" ünnepli. Az ezer esztendő szimbolikus képe és értelme az időtudat különleges kikristályosodása, olyan időtartam, amely a mindennapi élet körülményei között nem észlelhető, csak eszmeileg fogható meg. Magyarországon a reformkorban, a polgárosodás folyamatával párhuzamosan fogalmazódott meg a nemzeti tudat és kultúra megteremtésének szándéka. A fő cél az egységes nemzet létrehozása volt, amely minden társadalmi réteget érintett. Ennek ideológiai alapját a történelem egyes fejezetei, személyei jelentették.

A 19. századi nemzeti önkép kiépülésével a népi kultúra számos eleme kapott nemzeti jelentéstartalmat, s díszítőmotívumaik között is mind gyakrabban fordultak elő nemzeti jelképek: az országcímer, a nemzeti zászló, a nemzeti színek és a hazafias feliratok. A "nagy", a "nemzeti" történelem motívumainak a terjedése azonban korlátozott volt. A falvak népe, a földművesek és iparosok számára a nagy időtávlatok gondolata nehezen volt elsajátítható, mert az emlékezet három generáción alig terjedt túl. Inkább a múlt hősi figurái váltak a történelmi emlékezet tudatosulásának eszközeivé.

A 19. század vége, a 20. század eleje nemzeti önképének sajátos tárgyi kifejeződései a magyar pásztorművészetben megjelenő történeti témák. Az alkotásokon a magyar történelem több eseménye, személye tűnik fel a honfoglalástól az 1848-as szabadságharcig. Jellemző, hogy egy tárgyon eltérő korszakok figurái és jelenetei együtt szerepelhetnek