A törzs ideje - ökológiai idő

A természetes környezetükben élő társadalmak nagymértékben alkalmazkodnak a területükön található növény- és állatvilág évszakos ritmusához. A számunkra megszokott négy évszak azonban számos helyen ismeretlen.

A szibériai Amur-vidéken élők gazdasági és rituális életét két fő évszak: a meleg nyár és a hideg tél szabta meg. Az év a téllel - a nyestvadászattal - kezdődött. Az első hó leestével a családok a téli településekre költöztek. Ezek a folyóktól távolabb, az erdők peremén épültek. Az elejtett prémes állatok bundáját kisebb részben téli ruha készítésére használták fel, nagyobb részben azonban kereskedtek velük, luxuscikkekre, fémtárgyakra cserélve őket. A tél számított a közösségi alkalmak, a legfontosabb szertartások (főképp a medveünnep), a házasságkötés, a rokonlátogatás és a szórakozás időszakának. A hideg évszak végéhez kapcsolódott a medveszertartás záró rítusa. A nyarat a heringek érkezte jelezte és teljes mértékben a halászat töltötte ki. A kifogott halat szárítással tartósították, bőréből nyári ruhát varrtak. A fő táplálékul szolgáló lazacok és tokhalak megjelenése a halászidény és egyben a nyár végét jelezte. A vadászatnak nyáron csak elhanyagolható szerep jutott.

Az Amur-vidéki népeknél az egyes időszakaszok mennyiségi mérésére nem alakult ki sem különösebb igény, sem technika. A fő viszonyítási pontokat a jelentősebb társadalmi események és a két fő évszak kezdetéhez kötődő természeti jelenségek - az első fagy és a heringvonulás - jelentették.