Az egybetorlódott idő - mexikói vallási szinkretizmus

Mexikóban, a Sierra Madre Oriental észak-déli hegyvonulatai között élő nahua indiánok az utóbbi két évtizedben kezdtek integrálódni a modern világba. A földhiány miatt egyre többen vállalnak időszakos munkát a városokban, az indián falvakhoz földutakat építettek, bevezették az áramot, orvosi rendelők nyíltak meg. A világról kialakított tudásukat ma már egyszerre határozza meg a hagyomány, illetve a televízió és az iskolai tankönyvek ismeretei vagy a városi munka során szerzett benyomások. Mindennapi élményükké vált az eltérő időszemléletek és világok párhuzamos megtapasztalása. A nahuák nem hagyományőrzők a szó modern értelmében, hanem saját kulturális tudásuk alapján igyekeznek beépíteni életükbe új eszméket, szokásokat és tárgyakat. A változások a nahuák időhöz való konkrét viszonyának különböző szintjein is tetten érhetők. Az orális hagyományokon alapuló, etnikumhoz kötődő mitikus múltértelmezés mellett megjelenik az etnikumokat integráló nemzet írott történelmének ismerete. Az idő éves tagolását már nemcsak a földműveléshez kapcsolódó szakrális rítusok határozzák meg, hanem a nemzet kiemelkedő eseményeit tudatosító állami ünnepek, politikai választások, az iskolai ballagások vagy az addig számon nem tartott születésnapok, illetve a televízió programjai is. Mára összekapcsolódtak a különböző vallási képzetek is. A jó terméshez, a betegségek elkerüléséhez ezért egyszerre van szükség a prehispán eredetű és a katolikus természetfeletti lények segítségére.ték. Ekkor mutatják be a menyasszonyt díszöltözetben új családjának és a női vendégseregnek, s ez a nap zárul a nászéjszakával.