A pillanat rögzítése - technikák, szokások

A pillanat az emberi észlelés természetes biológiai működésének megnyilvánulása.

A reneszánsz időfelfogása emelte ki az idő szürke, mindennapi, egyforma hömpölygéséből a pillanatot mint a változásokat hordozó és észlelhető legrövidebb időszakaszt.

A pillanatok rögzítése, megőrzése az írás bevezetésétől a fényképezésen át a modern információhordozókon keresztül és a tárgyak szimbolikus jelentéseivel történhet.

Azok a népi találmányok, amelyeknek feltalálásuk ideje és feltalálói ismeretlenek, s amelyek megalapozták az európai fejlődést, olyan korszak eredményei, amelyekben nem volt pénzgazdaság, kereskedelem, város, állam és írás. E technikatörténeti folyamatot a 12-13. századtól az írásbeliség emeli ki az ismeretlenség homályából, a tárgyakra, műalkotásokra feliratok kerülnek.

A tárgy időviszonyokat hordoz. A tárgy társadalmi és politikai alkalmakhoz, közösségi ünnepi helyzetekhez, gyászos időszakokhoz kötődik, így felveszi a kitűntetett időszakok, pillanatok felidézésének jelentéseit. Ily módon az emberi élet kiemelkedő eseményeinek, pillanatainak is tárgyak felelnek meg, a falvanként kidolgozott tárgyegyüttesek egy-egy kisebb közösség közös nyelveként élnek. A városi élet menükártyái, báli cédulái, emlékkönyvei viszont egy város meghatározott korszakára jellemzően és kisebb társadalmi csoportjait összekapcsolva mondják el a megemlékezésre érdemes eseményeket. A pillanatot emlékezetessé tehetik rítusok, ceremóniák - például kiállításmegnyitók is.