Tárolás - az idő felhalmozása

A tárolás egyidős az emberrel. Az ősember barlangjában táplálta a tüzet, ismereteit sziklafalakon örökítette meg. Húst tartósított, gondolván az ínségesebb időkre. Mi magunk rengeteg információt tárolunk apró hajlékony lemezeken. Anyagi javainkat színes papírok vagy aranyrudak formájában konzerváljuk. Nagy mennyiségű energiát is képesek vagyunk egészen kicsire sűrítve tárolni, gondoljunk az atomenergiára.

Az ókorban jöttek létre az első olyan államok, amelyek óriási mennyiségben halmoztak fel, tároltak és osztottak újra javakat, ismereteket és energiát. Ennek példája az Andok középső részén a 15-16. században fennállott Inka Birodalom, melynek legkülönbözőbb pontjairól ismertek állami raktárbázisok. Befogadóképességük több százezer köbméter volt. A birodalmat meghódító spanyoloktól tudjuk, hogy a javak milyen bőségét halmozták ezekben fel. Élelmiszereket, így kukoricát, de értéket jelentő, kultikus célokat szolgáló javakat - szőttesek, ékszerek, rangjelző díszek alapanyagául szolgáló kiszárított trópusi madarakat - és fegyvereket.