Az idő és tér sajátos összekapcsolásával a kiállítás a Néprajzi Múzeum terét is újszerűen használja fel. A kiállítótermeket magába fogadó épületszárny belső udvara a látogatók előtt eddig ismeretlen világ, elzárt hely volt. A komor, kopottas falakkal körülzárt terület most különleges módon láthatóvá, rendkívüli kiállítótérré válik. Itt tv-képernyők, kivetítők, diavetítők képeinek forgataga egészíti ki a múzeumi termekben látható tárgyközpontú bemutatást. Míg a hagyományos kiállítótermekben a műtárgyakból komponált képek, az időTérben a vizuális anyagok légiesebb látványa várja a látogatót, ahol elsősorban az írás, a fénykép, a film, a mozgás, a rítus és az idő viszonyával szembesülhet.