A társadalom saját múltjához, más népekhez, kultúrákhoz fűződő viszonyát leginkább a múzeum intézményén keresztül fejezi ki. A múzeum léte összefügg az idővel, a múló idő megkötésének s egyben magyarázatának eszméjével. Az etnográfiai múzeumok az emberiség fejlődéstörténetének megismerése igényéből születtek. A múlt megjelenítése a tárgyak, kultúrák sorozatainak felállításában nyilvánult meg. A megőrzés legfőbb indoka a pusztuló múlt, az eltűnő archaikus életformák, a népi-paraszti műveltség megörökítése volt. Ezek hagyományosságát a szinte időtlen jelen képzetével társították, amit a kiállítások időtől eloldott diorámái, merev életképei fejeztek ki leghívebben. A történetiség újabb szemlélete megváltoztatta a hagyományos életformákról kialakított képet, ami az életmód és a történeti folyamatok ábrázolásának kísérleteivel párosult. Ma a múzeumok - köztük a néprajzi múzeumok különösképpen - világszerte tevékenységük és kiállítási nyelvezetük újrafogalmazására törekszenek, s ez a Néprajzi Múzeum számára is új korszak kezdetét jelenti.