"A század asszonya, az nem hanyag,
az öltözéke modern műanyag" - búgja "az elszánt
módon korszerű nőről" Psota Irén 1959-ben. Modern, mert
minden tárgya műanyag, sőt nemcsak harisnyája, szempillája,
testi bájai, de minden más is: érzelmei, ideáljai egyaránt.
Magabiztosak vagyunk, mert minden helyettesíthető, pótolható
az emberi leleménnyel, így lesz körülöttünk minden mű, az
anyagok és a tárgyak. De mindezt cseppnyi kétely, irónia övezi
már a dinamikusan előremasírozó "hatvanas" és "hetvenes" években is, mert ijedten látjuk: valóban túl sok minden mű,
örömeink, céljaink, eszméink. Ki gondol azonban ma már arra,
hogy a modern élet és a műanyag szinte egy és ugyanaz? Pillepalack,
tejeszacskó, kerti szék - napjaink tárgyi közhelyei, nyomukban
a vészharangot kongatók hadával. Mintha csak a százforintos
boltok és a vásári kirakodók kínálata lenne része mindennapi
életünknek; de mi lenne, ha egyszerre minden eltűnne a kezünk
közül, ami ezeken túl is műanyag? Ekkor jönnénk rá, hogy itt
van, megkerülhetetlenül benne, vele élünk, s ezáltal mindmegannyi
mai tapasztalatunk részese, kifejezője.
Ezt kell - túl a közhelyeken
- kicsit jobban értenünk, hogy mai világunkról is többet tudjunk
meg. Sokszor mondjuk, hogy mindennapi tárgyi környezetünk
éppannyira zűrzavaros, mint lenyűgöző, éppúgy izgalmas, mint
nehezen megérthető. A kiállítás azt ajánlja, hogy néhány egyszerű,
az etnográfiában honos eszköz segítségével szembesüljünk mai
tárgyaink egy nagy halmazával, s ezáltal tárgyainkban testet
öltő önmagunkkal.
Koncepció és főrendező: Fejős Zoltán
Rendezők: Frazon Zsófia, Torma László, Turai Tünde
Főmunkatársak: Joó Emese, Vörös Gabriella, Vörös Júlia
Látványterv és grafika: Gerhes Gábor
Falkép: Rácmolnár Sándor
Fogadó klipp: Csáki László, Pálfi Szabolcs
Fotó: Sarnyai Krisztina
A kiállítás katalógusa
 
|
