A misztikus cigány

Cigányábrázolások és tárgyak a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben (Néprajz az Operában 7.) 2016. márc. 17. - 2016. máj. 4.
Néprajz az Operában sorozatunk újabb, Erkel színházban megnyílt kamarakiállítása a mágikus és misztikus cigány toposzát dolgozza fel. Bemutatja azt a sztereotip cigányképet, amely a 19. századtól kezdve egyszerre jelenik meg festményeken, gobelineken és nyomatokon, úgy a többségi társadalomhoz tartozók, mint a roma művészek ábrázolásain.

 

Az etnográfiai és folklorisztikai irodalom vaskos köteteket állított össze a parasztok hiedelmeiről, "babonás" eljárásairól. Az életük szinte minden területét áthatotta a mágikus gondolkodás. Védő eljárások során próbálták biztosítani a termést, varázslás során szaporítani gazdagságát, de hittek abban, hogy mások megronthatják állataikat, elvehetik azoknak hasznát. A betegséget ártó emberek rontásának tekinthették, s gyakorta jobban bíztak mágikus eljárásaikban, mint az orvoslásban. A jövendőt szerették kifürkészni, tudni akarták sorsuk alakulását. Hittek a boszorkányokban, hittek a halottlátónak, de bármilyen jövendőmondásnak is. Az iskolázatlan tömegek zárt, majdhogynem áthatolhatatlan kultúrája volt ez.

Miközben a jobbágyparaszti, majd a felszabadított paraszti népesség archaikus világképben élt, a mágikus és misztikus ábrázolása a cigányokra tapadt. A cigány jósló lett: jósolt tenyérből, gömbből, vetett kártyából; a cigány rontott és gyógyított. Titokzatos és félelmetes lett. A valóságban a cigányok többsége hasonlóan gondolkodott, mint a velük élő parasztok (szegényparasztok), s csak kisebb csoportok foglalkoztak (mintegy "mellékállásként") jóslással, varázslással. A művészetek már a 19. századra megteremtették a mágikus és misztikus cigány toposzát. A Trubadúr kiinduló konfliktusa is az, hogy egy cigányasszony szemmel veri Luna gróf kisebbik fiát. Az operabéli cigányok a társadalom többségétől elkülönülve, táborban élnek. A darabbal szinte egy időben keletkezett Barabás Miklós metszete is, ahol egy vándorló csoport férfi tagjai üstöt készítenek, az egyik asszony pedig egy fiatal nőnek a tenyeréből jósol.

A kamara-kiállítás anyagának többsége a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből származik: részben korábbi dokumentálásból, részben pedig az elmúlt két évtized gyűjtő munkájából. 1995 óta a Roma gyűjtemény gazdagításán dolgoznak a múzeum munkatársai: koncentráltan figyelve arra a képre, amit a roma művészek fogalmaznak meg önmagukról, de rögzítve azt a képet is, amit a többség konstruált a cigányokról.

Kurátorok: Foster Hannah Daisy és Szuhay Péter