Húzd rá cigány!

A "czigány zene" Liszttől a Hungarikumig 2016. ápr. 9. - 2016. jún. 24.
A Magyarság Házában (Budapest, Szentháromság tér 6.) megtekinthető kiállításunk bemutatja, ahogy a cigány muzsikusok közreműködésével létrejön a magyar nemzeti kultúrába illeszkedő „magyar” zene, a verbunkos és a csárdás.

 

A személyes rokonszenvnek nem egy neme hozott már bennünket régóta a czigányok közelébe, és ösztönzi elménket, hogy részletesebben foglalkozzék velök és mindazzal, mi felvilágositásul és magyarázó szövegül szolgálhatott művészetökhöz, melynek sok figyelmet, gondot és tanulmányt szenteltünk. A czigányok emléke össze van fűzve gyermekkorunk emlékeivel, s annak néhány legélénkebb benyomásával. Később vándorló művészszé lettünk, s ők is azok hazánkban. Ők felüték sátorukat Európa minden országában, s századok kellettek hozzá, mig azokat bejárták, mi pedig százados sorsukat mintegy dióhéjba foglalva, néhány év alatt bejártuk azon országokat s gyakran idegenek maradtunk azon népekhez, melyeket meglátogatánk, mert mint ők, mi is az ideált a folytonos elmerültségben kerestük a művészetbe, ha nem a természetbe.

 

A kiállítás kiindulópontja Liszt Ferenc A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon című, 1861-ben megjelent könyve, pontosabban annak is közvetlenül a cigányzenére vonatkozó, vagyis a LXVII. szakasszal kezdődő része. Liszt általában a vándorlás körülményei között élő cigányok, s nem a muzsikusok életmódját hasonlította össze a sajátjával, s talált rokonságot velük. Egyszerre csodálta hát a vándorlókat, s rajongott a megtelepültek, az uraknak és parasztoknak muzsikálók zenéjéért. A zenei örökséget „ősi eredetűnek” tekintette, s nem a magyar nemzeti kultúrából kinövő "belső fejlődésnek".


Bartók Béla akadémiai székfoglalójában értékelte Liszt könyvét: „Ma már mindnyájan tudjuk, hogy ennek a könyvnek teljesen téves az a megállapítása, amely szerint az, amit a cigánymuzsikusok Magyarországon játszanak, sőt maga a magyar parasztzene is, cigány eredetű zene. Mindnyájan tudjuk, kétségbevonhatatlanul meggyőző bizonyítékok alapján tudjuk, hogy ez a zene magyar eredetű.” Magyar eredetű, de végső soron cigány zenei konstrukció is.

Kiállításunk azt a folyamatot vizsgálja, melyben a cigány muzsikusok közreműködésével létrejön a magyar nemzeti kultúrába illeszkedő „magyar” zene, a verbunkos és a csárdás. A kiállítás a magyar nemzeti kultúra egy szűk, de fontos metszetének bemutatására vállalkozik. Liszt Ferenc, Barabás Miklós, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály műveikben egyszer csak összetalálkoznak, s találkozásuk egyik közös tárgya a „cigány”, vagyis a „magyar” zene és tánc, továbbá a cigányokról való gondolkodás, azok ábrázolása lesz. A kiállítás a cigány zenekarok és híres zenészek történetét napjainkig mutatja meg: a falusi bandáktól a külföldet megjárt együttesekig, majd a nagyzenekarok megalakításától a 100 tagú Cigányzenekar Hungarikummá nyilvánításáig érzékelteti a cigány zene „híd” szerepét. Közben szó esik arról is, hogy a muzsikusok hogyan alkotnak egy zárt foglalkozási, hosszú időn keresztül endogám házasodási csoportot, s milyen sajátos, csak rájuk jellemző szokásvilágot alakítanak ki.

 

A kíállítás helyszíne:

Magyarság Háza

1014 Budapest, Szentháromság tér 6.