A Néprajzi Múzeum és a megelőző műtárgyvédelem

Fejős Zoltán
főigazgató

1998-ban a Néprajzi Múzeum tevékenységének átfogó megújítását tűztük ki célul. A megoldandó feladatok sokasága mellett természetesen új elképzelések is előtérbe kerültek. Legnehezebb feladatnak az látszott, hogy tisztázzuk, miként lehet a múzeumi munka egészét érintő követelmények, a több irányban is kiteljesíthető törekvések között összhangot találni, hogyan lehet a változtatás, az előrelépés optimális forgatókönyvét kialakítani. Röviden: hogyan lehetséges az intézményi és szakmai munka új pályáját előbb világosan kijelölni, majd azt következetesen - ha szükséges, korrekciókat téve, de a vágyakból minél kevesebbet feladva - megvalósítani.

Céljainkat három feladatban lehetett megjelölni, melyek egyaránt kifejeznek szemléletmódot, hangsúlyokat, és remélhetőleg belátható időn belül kézzelfogható eredményekkel járnak. Az első feladat a múzeumi anyag átfogó jellemzése, beleértve ebbe a gyarapodás történetét, a gyarapítást befolyásoló felfogások alakulásának értékelését és a mai gyűjtemények összetételének jellegzetességeit, sőt lehetőleg valamilyen jövőképet is. A második teendő a műtárgyállomány - és az archivális anyag - állapotának, őrzési körülményeinek, fizikai adottságainak felmérése, értékelése és azok minél átfogóbb, minél alaposabb javítása. Kiterjedt gyakorlati lépések mellett ez a munka részben párhuzamos az előbbi, tudományos kutatást igénylő feladat megvalósításával - hiszen a múzeum megőrző funkciója is történetileg alakuló, változó tevékenység -, részben azt a törekvést is hivatott beteljesíteni, hogy megerősödjön a munkatársak tárgyközpontú gyakorlati és tudományos gondolkodása, s nem utolsó sorban felelőssége. A harmadik feladat a múzeumi anyag, tudáskészlet közzététele, mégpedig úgy, hogy az egyes kiállítások, kiadványok alapján ez a tevékenység a korábbihoz képest átgondoltabbá, rendszeresebbé váljon, tartalmilag és szemléletét tekintve egymást világosan kiegészítő részek gazdag szövetét eredményezze, s ennek következtében a Néprajzi Múzeum a társadalmi, kulturális nyilvánosságban jól felismerhető helyet és funkciót alakíthasson ki. Ezen a téren a szemléleti váltás kulcsa az, amit úgy lehet kifejezni, hogy kiállítások rendezése helyett "komplex kulturális termékek" megvalósítására van szükség.

Örömmel írhatom, hogy a múzeumban nemcsak a program fogalmazódott meg, hanem mindhárom téren már eredményekről is be lehet számolni. Legkevésbé az én tisztem megállapítani, hogy kiállításaink, kiadványaink hogyan sikerültek, milyen színvonalúak és hogyan szolgálják a megjelölt célokat. A közönség, a szakma remélhetőleg véleményt alkot minderről. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a múzeumi munka, a kiállítások hatása, eredményessége igazából csak hosszabb távon érzékelhető.

2000-ben megjelent az a kötetünk, amely részletes áttekintést nyújt a gyűjteményi anyagról - A Néprajzi Múzeum gyűjteményei címmel, mintegy 70 íves terjedelemben. A kézikönyv egységes szempontrendszer alapján készült; tanulmányai, mellékletei, függelékei a múzeum tárgyi és archivális anyagáról a rendelkezésre álló információk feldolgozásával az eddigi legteljesebb képet adja. Műfajában egyedülálló múzeumi kiadvány, mivel korábban egyetlen hasonló múzeumi vállalkozás sem volt Magyarországon.

Arról, hogy mi folyik a kulisszák mögött, hogyan lehetséges úrrá lenni a gyűjteményi anyag őrzésében meglévő gondokon, részben a jelen honlap írásai számolnak be. A tennivalókat a már-már megoldhatatlannak látszó objektív akadályok (helyszűke, pénzhiány stb.) számbavételével kezdtük, a tapasztalatok, javaslatok - az olykor már évtizede többször is megfogalmazottak - összegyűjtésével, valamint a raktári körülmények felmérésével. Kis lépésekkel kísérleteztünk. Szabályzatokat készítettünk a műtárgyak, kiállítások kölcsönzése, valamint fogadása feltételeinek biztosítása érdekében. Évtizedek óta először sikerült bővíteni egyes raktárakat, raktári berendezéseket, polcrendszereket, majd sikerült a műtárgyvédelmet szolgáló eddig hiányzó eszközöket, felszereléseket beszerezni részben saját forrásból, részben minisztériumi támogatással. Ez utóbbiakra már a munka kibővítését követően került sor, amikor a Néprajzi Múzeum 1999-ben csatlakozott a római központú nemzetközi restaurátor központ, az ICCROM preventív konzerválás (megelőző műtárgyvédelem) nemzetközi projektumához. Ez lendületet és tágabb keretet adott a munkához, amihez a holland-magyar múzeumi együttműködés újabb szakaszában, a korszerű gyűjteménykezelés (collection managment) programjában való részvétel is társult. A felmérések, tervezések komplexebbé váltak, kiterjedtek a múzeumi munka szinte minden területére, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a megszokotthoz képest tágabb felfogásban kell gondolkodni. Miközben olyan elemi dolgokra is jobban ügyelni kell, mint pl. a pormentesítés, a tárgymozgatás, a csomagolás stb. Mindennek kulcsa a megelőző műtárgyvédelem szemlélete, mely tudatosítja, hogy a gyűjteményi anyag megóvása a múzeum egész működésének a függvénye, s gyakorlati szempontból korántsem csak a restaurátorok, gyűjteménykezelők feladata. Kezdetben úgy látszott, egyetlen feladat van: a szokványos mederben, a "sok probléma, kevés pénz" koordináták között kell megoldásokat keresni. Ám sokkal többről van szó, ami mégsem okvetlenül a "még több probléma, még kevesebb pénz" dilemmáját jelenti. Sőt, a megelőző műtárgyvédelem szemlélete alapján talán a feladatok racionálisabb, azaz pénzkímélőbb meghatározására is van mód, amit leginkább a közös együttműködés alapozhat meg.

A preventív konzerválás program ugyanis nem csupán a műtárgyszemléletben nyújt újat, hanem az együttes gondolkodást és a csoportmunkát is előtérbe állítja. A nagy kihívás ugyanis az, hogy az egyenként tudott teendőkből, az ismertnek vélt feladatokból hogyan lesz tényleges, eredményes múzeumi munka, a fizikai adottságok és a pénzügyi feltételek korlátai közepette, s a személyes adottságok mellett. Ez csoportmunkát - közös gondolkodást, egyetértést, átlátható munkaszervezést - igényel adott problémák megoldásakor, de átfogó múzeumi törekvések megvalósításában is. Voltaképpen a Néprajzi Múzeum 1998-ban kialakított programjában ez volt az idézett három feladatkör mellett az a negyedik, amit eddig nem neveztem meg, de amivel működésében új utakat kerestünk. Ily módon a preventív konzerválás egyszerre jól beleillik ebbe a tervbe, miközben keretet biztosít megvalósításához.

Köszönet mindazoknak, akik a Néprajzi Múzeum megelőző műtárgyvédelmi törekvéseit támogatják, így köszönet illeti az ICCROM nevezett programját, szakértőit és a NKÖM Közgyűjteményi Főosztályát. Szintén köszönjük a Múzeumi Hírlevél kiadójának és szerkesztőjének segítségét, akik lehetővé tették, hogy 2000-ben egy külön számban ismertessük munkánk addigi eredményeit. A nemzetközi együttműködés keretében a Néprajzi Múzeum nem csak azt vállalta, hogy saját helyzetét javítja, hanem annak elősegítését is, hogy a preventív konzerválás Magyarországon minél ismertebbé váljon, melyhez ez az összeállítás is igyekszik segítséget nyújtani.