Sterbetz Katalin:

Szemléletváltás a Néprajzi Múzeumban

Elhangzott a Matyó Múzeum 50 éves jubileumán, a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett konferencián.

(Mezőkövesd, 2003. november 3-4.)

Amint az előadás címe is jelzi, a megelőző konzerválásról szeretnék beszélni.Elsőként a meghatározásról, majd szemléletéről, a Néprajzi Múzeumban elindult programról és végül a már megvalósult munkáról számolnék be, diákon keresztül.
Sokat gondolkodtam, hogy mit is lehet elmondani még, hiszen az utóbbi években előadások hangzottak el, cikkek jelentek meg ebben a témakörben, mégis azt hiszem, nem beszélünk eleget erről.
A múzeumok gondjai nagyon hasonlóak a műtárgyak megőrzését illetően, mert már konzervált, restaurált tárgyak kerülnek vissza régi, számukra a legtöbb esetben nem megfelelő környezetbe, s ezzel további romlásnak tesszük ki őket.
Egy-két adatot hadd említsek a legfrissebb országos felmérés alapján:

Bizony elkeserítő a helyzet!
De ha beszélünk a problémákról, az esetleges megoldásokról, átadjuk tapasztalatainkat, segíthetünk egymáson.
Pár évvel ezelőtt a nemzetközi restaurátorszervezet, az ICCROM konferenciát szervezett, ahol a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy fogalmazzák meg egy mondatban, mi is a megelőző konzerválás. Nem volt egyszerű, mert ha végiggondoljuk, a műtárgyvédelem nem csak a közvetlen tárgyközelben dolgozók felelőssége. Áttételesen érinti például a gazdasági területen működő kollégák munkáját, mert hiszen ők adhatnak anyagi hátteret, vagy a biztonsági őrök védelmi munkáját is.
Visszatérve a meghatározáshoz, pár év tapasztalat után ma már úgy fogalmaznék, hogy a restauráláson kívül minden olyan tevékenységet, amely a műtárgyak védelmét, megóvását, biztonságát szolgálja, megelőző konzerválásnak nevezhetünk.
A szemlélet alapgondolata, hogy gyűjteményegyütteseket védjünk, hatékony, a körülményekhez igazodó, lehetőleg költségkímélő megoldásokkal. Ritkán adódik olyan szerencsés helyzet, amikor új, múzeumnak tervezett épületben helyezhetünk el gyűjteményt, és amíg ez nem valósulhat meg, addig is tennünk kell valamit, ami védelmet nyújt, és egyszerűbb megoldásokra épülhet a továbbiakban a korszerűbb műtárgyvédelem. Az idő múlásával csak növekszik a későbbiekben ráfordítandó energia és pénzösszeg.
Példaként említeném, hogy ideális lenne a múzeum teljes területén a klimatizálás, ezzel a hőmérséklet biztosítása és a porvédelem is megoldódna, de addig is tárgyainkról levehetjük a savas, merev papírokat, és kicserélhetjük jól szellőző, por ellen védő vászonra, amit még évekig lehet használni.
1998-ban az ICCROM programot indított e szemlélet jegyében a közép-európai országok múzeumainak. Elsőként Magyarországról a Néprajzi Múzeum vett részt ebben, a minisztérium ajánlásával. A szervezet tanácsadói segítették az indulást, és két évig nyomon követték munkánkat.
Elsőként munkacsoportot hoztunk létre, melynek feladata az volt, hogy feltárja és rangsorolja a problémákat, majd felvázolja a megoldási lehetőségeket, az anyagi háttér figyelembevételével. A tagok a múzeum különböző tevékenységi területeiről kerültek a csoportba, volt köztük muzeológus, restaurátor, kiállításrendező, raktárkezelő, közművelődési szakember, gazdasági osztályon dolgozó munkatárs, akik heti rendszerességgel vitatták meg az aktuális feladatokat. Lényeges volt, hogy egymás gondjait megismerve egységesebb látásmódra késztetett mindenkit.
Az első felmérés különböző szempontok szerint mérte fel az egyes gyűjtemények állapotát. Ezekből sorolnék fel néhányat:
1. Az adott gyűjtemény helye megfelelő-e az épületen belül?
2. A pára-, hő- és fényviszonyok megfelelnek-e az elvártaknak?
3. Mennyi a nyitott polcon lévő, fedetlen tárgy?
4. A nyílászárók állapota milyen, van-e rovarháló nyitható ablakon?
5. Milyen szállítóeszközök, raktári berendezések vannak?
6. Egy esetleges átalakítással kialakítható-e új, jobb raktári rend?
7. Van-e takarítási, kulcsfelvételi rend?
8. Adott-e a raktár gondozásának személyi feltétele?

Ezek közvetlenül a gyűjteményhez kapcsolódó kérdéskörök, de említenék más területeket érintő kérdéseket is, például:
1. Van-e a múzeumnak konkrét gyűjtési terve, pontos helyet megjelölő tárgynyilvántartása?
2. Van-e lista a legveszélyeztetettebb tárgyakról?
3. Mennyire rendszeres a múzeum épületének műszaki ellenőrzése?
4. Van-e terv a jövőre nézve az új tárgyak elhelyezésére; hiszen ha csak gyűjtjük a tárgyakat, de nem tervezzük meg, nem biztosítjuk elhelyezésüket, akkor az alapfeladatunkat nem látjuk el. Nyerhetünk pályázatokat korszerű berendezésekre, de végig kell gondolni annak üzemeltetési feltételeit, például hogy van-e éjszakai áram és felelős személy a kezeléséhez.
Prevenció az is, hogy határidős részfeladatokat pontosan végezzünk el, mert egymásra épül a teljesítésük, és ezzel megbecsüljük egymás munkáját is.
Számoltunk azzal, hogy egyik napról a másikra nem történik változás, és hibákat is elkövethetünk. Például a múzeum épületéből kimenő tárgyakhoz műtárgyvédelmi adatlap készül, és tartalmazza a tárgyra vonatkozó összes fontos információt, együtt utazik a tárggyal. A lapok kitöltése ma már mindennapos gyakorlattá vált, de visszaérkezésükkor elhelyezésük nem megoldott.
Azt hiszem, belátható, mennyire szerteágazó és mégis összefüggő kérdés ez.
Munkacsoportunk két évig működött, elvégezte feladatát, és a továbbiakban négy-öt fős létszámmal kisebb csoportok alakultak, meghatározott céllal.
Most rátérnék a gyakorlati megvalósítás bemutatására.

Remélem, érzékelhető, mennyire fontos ez a szemlélet a műtárgyak megőrzésében, és ha megalapozott, jól átgondolt tervet tudunk felmutatni és a döntéshozók elé terjeszteni, akkor számíthatunk anyagi támogatásukra is.

Számtalan szempontot sorolhatnék, de belátható, mennyire szerteágazó, ugyanakkor összefüggő kérdés ez; még időnként akadozik, de később remélhetőleg gördülékenyebbé válik majd e látásmód gyakorlati megvalósítása.

(Az előadás során bemutatott diák szerepelnek a honlap képanyagában.)