Megelőző konzerválás*

Fergus Read

Egy múzeum legfőbb célja, hogy gyűjteményeit megőrizze az eljövendő nemzedékek számára. A köztudatban élő kép szerint laboratóriumokban dolgozó fehér köpenyes restaurátorok igyekszenek helyrehozni vagy stabilizálni olyan tárgyak állapotát, amelyek rongálódás vagy elhanyagolás következtében károsodtak. Ezt a munkát helyreállító konzerválásnak nevezzük. Ugyanakkor jóval hatékonyabb, ha eleve megelőzzük vagy csökkentjük a bekövetkező rongálódást. Ezt nevezzük megelőző konzerválásnak. A megelőző konzerválás tehát az a folyamat, amely során igyekszünk megelőzni, mérsékelni vagy ellensúlyozni azon tényezők hatását, amelyek napról napra fenyegetik a tárgyak hosszú távú fennmaradását. Ez a folyamat sokoldalú megközelítést igényel, folyamatosan vizsgálni kell, hogy a tárgyakat miként tároljuk, kezeljük, állítjuk ki és tartjuk karban. A megelőző konzerválás a múzeum valamennyi alkalmazottjának együttműködését igényli, nem elegendő hozzá csupán a restaurátorok munkája. A jó minőségű épületfelújítás és -karbantartás éppoly fontos követelmény, mint a tárgykezelés és tárolás, valamint a biztonság. A megelőző konzerválás olyan stratégiai kérdés, amely a múzeumok elsődleges céljából közvetlenül következik, és amelyet nem lehet előzetes tervezés nélkül bevezetni, s hasznát és előnyeit sem lehet másként, mint hosszútávon demonstrálni. A tárgyak állagromlása folytonos és természetes folyamat. Ezt azonban le lehet lassítani, a természettudomány már számos megoldással áll elő, amelyek révén a tárgyak természetes élettartama meghosszabbítható. E módszerek legtöbbje a józan észre és a gondos kezelési ismeretekre alapoz. Ezeket azonban meg kell hogy erősítsék a modern kutatások eredményei, és ha jól felkészült módon kívánunk a kérdéshez közelíteni, akkor nélkülözhetetlen, hogy szakértő tájékoztatásra támaszkodjunk. Hasznos, hogyha formális rendszereket működtetünk, amelyek közmegegyezés tárgyát képező szabványokat írnak elő (pl. a Múzeum és Galéria Bizottság 'Standards in the museum Care of ... Collections' c. munkájában javasolt szabványok). A megfelelő és folyamatos oktatás hasonlóképp nélkülözhetetlen, mivel csak így biztosíthatjuk, hogy a kívánatos szemlélet a múló idők során és a változó személyzet soraiban folytonosan fennmaradjon.

Az alább közölt táblázat összefoglalja a múzeumi gyűjteményeket fenyegető főbb veszélyeket, azt, hogy ezek hogyan keletkeznek és milyen fellépéssel akadályozhatjuk meg vagy csökkenthetjük hatásukat.

HOGYAN KEZDJÜK?

A jelenlegi helyzet intenzív és az egész múzeumra kiterjedő vizsgálata - a megelőző konzerválást célzó felmérés - lehetővé teszi, hogy a múzeum:
felmérje az adott múzeumot fenyegető veszélyforrásokból fakadó kockázatot
kijelölje a cselekvés elsődleges fontosságú területeit
mennyiségi formában megfogalmazhatóvá teszi a bevezetett változtatásokból fakadó előnyöket

A megelőző felmérésnek módszeresen kell haladnia, ideális esetben a következő sorrendben kell az adatokat begyűjteni és a megfontolásokat elvégezni:
az épület
a gyűjtemény
a házon belüli eljárások

Megelőző konzerválás - a veszélyforrások összefoglalása (és lehetséges elhárításuk)

Az épület

Az épület a múzeum első védővonala, ezért a felmérésnek itt kell kezdődnie. A felmérés tisztázza, hogy az épület megfelelően védi és elszigeteli-e a benti környezetet a kintitől. Ha az épület jellemzői nem kielégítőek, de lehetőség van megfelelő módosításokra, akkor az épület fizikai állagjavítása előnyt kell hogy élvezzen a belső környezetet befolyásoló berendezések beszerzésével és beüzemelésével szemben, mivel ezek beállítása költséges és működtetésük energiafelhasználás szempontjából nem hatékony.

Az épület belső környezetét egy teljes naptári éven keresztül 24 órás megfigyelést biztosító eszközökkel kell felmérni. A belső mérésekkel való összevetés céljából külső érzékelővel a külső adatokat is mérjük, így tudjuk megítélni az épület anyagának milyenségét. Az ilyen típusú felméréssel rövid idő alatt feltárhatjuk az épületben fennálló különféle környezeti hatásokat. Első lépésként a gyűjteményt áthelyezhetjük, a legérzékenyebb tárgyakat a leginkább állandó és védett területen helyezzük el - így pl. az épület közepéhez közel eső helyiségek általában leginkább védettek az időjárás hatásaitól. A további ellenőrző intézkedéseket hatékonyan és hatásosan irányíthatjuk az épület egyes területeire, ahelyett, hogy az egész épületre kiterjesztenénk azokat. Lehetséges, hogy az épület semelyik része sem fejleszthető föl a megfelelő színvonalra. Ebben az esetben meg kell olni a múzeum áthelyezését.

Múzeumépületek felmérése: kívánatos és nem kívánatos jellemzők

A GYŰJTEMÉNY

Az, hogy egy épület alkalmas-e múzeum céljára, legfőképpen attól függ, hogy milyen fajta gyűjteményt kívánunk benne elhelyezni. Ideális esetben akár a teljes gyűjteményt, akár annak egyes darabjait felmérésnek kell alávetni, hogy feltérképezzük és számbeli formában megjelenítsük a gyűjtemény jelenlegi állapotát és a szükséges feljavító eljárásokra javaslatokat tegyünk. A lehető legrosszabb esetben is legalábbis vizuális felmérést kell alkalmazni, mégpedig ismételten. Bár a vizuális ellenőrzés messze nem kielégítő, mint az ellenőrzés egyetlen formája - hiszen komoly sérülések is történhettek úgy, hogy nem vesszük észre - legalább első lépésnek megteszi. Az idők során ez valamennyi tárgy felmérésére ki kell hogy terjedjen, nem csak az adott időben bemutatott tárgyakra. Azért, hogy ez lehetővé váljék, célszerű, ha a raktárban bedobozolt tárgyakat nem csomagoljuk be, csupán körülbéleljük a mozgás megakadályozására.

A különféle gyűjtemények különféle gondozást igényelnek. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy nem lehet valamennyi számára ideális körülményeket teremteni. A legtöbb helyzetre bizonyos fokú kompromisszum jellemző, és általában csak a leginkább "problémás" tárgyak kerülnek különleges gondozás alá. Egyes olyan tárgyak, amelyek több, eltérő bánásmódot igénylő anyagból készültek (pl. fa és vas) különleges problémát jelentenek, ami esetleg soha nem lesz kielégítően megoldható.

A múzeumi gyűjtemények különleges szükségleteinek minden múzeumi dolgozó tudatában kell hogy legyen. A fény, a hőmérsékleti és páratartalom- szintek, a kártevők, a szennyező anyagok, valamint a nem megfelelő anyagok és bánásmód mind veszélyt jelentenek a tárgyakra nézve.

A múzeumi anyagok főbb típusai
 

Szerves	Állati: bőr, elefántcsont, szaru, pergamen, toll, selyem, gyapjú, rovar- és állatpéldányok, egyes festékpigmentek Növényi: papír, növényi pergamen, pamut, fa, parafa, vászon, növénytani tárgyak, egyes festékpigmentek
Szervetlen	Mesterséges - műanyag, fém (vas), fém (vasmentes), zománc, kerámia, csempe, üveg Természetes - kő, geológiai minta
Összetett (szerves)	Példák: olajfestmény vásznon, festett fafaragásos néprajzi maszk
Összetett (szervetlen)	Példák: zománcozott fém jelvény, bakelit rádió fém alkatrészekkel
Összetett (szervetlen és szerves)	Példák: csontnyelű villa, fanyelű vas szerszám, bőr kardhüvely fém berakással

Házon belüli eljárások

A hatékony és mindenre kiterjedő házon belüli eljárásokat viszonylag könnyű betartatni. Ezeket le kell írni, be kell tartani, rendszeresen fel kell újítani, és az újonnan felvett munkatársak kiképzésébe be kell építeni.
 

Személyzet kiképzése győződjünk meg róla, hogy valamennyi alkalmazott tisztában van a megelőző konzerválás elveivel és gyakorlatával, ideális esetben bevezető oktatás formájában.

Épület takarítása, felügyeleti és jelentési rendszer biztosítsunk mindenre kiterjedő karbantartási ellenőrző listát és ezt tartsuk és tartassuk be.

Tárgyak mozgatása és bánásmódok lehetőség szerint kerüljük el a tárgyak mozgatását és kezelését (pl. a tároló dobozokban alkalmazzunk kibélelést csomagolás helyett, így könnyebb hozzáférni a tárgyhoz és ritkábban van szükség rá, hogy hozzányúljunk). Ha a kézi mozgatás elkerülhetetlen, alkalmazzunk jól kiképzett munkatársakat, megfelelő felszerelést és kellő elővigyázatosságot.  Egy tárgy mozgatása előtt mindig szabadítsuk fel annak útvonalát és készítsük elő leendő helyét. A legtöbb tárgy kezelésénél viseljünk pamutkesztyűt. A gyűjtemények közelében ne engedélyezzük a dohányzást, étel- vagy italfogyasztást.

Tárgyak nyilvántartása és tárolásának gyakorlata Lehetőség szerint kerüljük el, hogy a tárolt tárgyak egymáshoz érjenek. Amennyiben lehetséges, minden esetben csomagoljuk dobozba vagy fedjük le a tárgyakat, védve őket a portól és fénytől. A raktárakban a tárolt tárgyakat illetve tárolóeszközöket emeljük a padlószint fölé, hogy árvíz, illetve bármilyen vízbetörés esetén ne essék bajuk. A tároló területeket tartsuk tisztán és rendben, a járatokat ne torlaszoljuk el.  Használjunk savmentes anyagból készült dobozokat minden lehetséges esetben, a tárggyal közvetlen kapcsolatba kerülő göngyöleg pedig minden esetben készüljön savmentes anyagból, akár csomagolás, akár kibélelés céljára használjuk.  Ha az egyes tárgyakat időlegesen eltávolítjuk a raktárban vagy kiállítótérben elfoglalt szokásos helyükről, használjunk "a tárgy ideiglenesen elmozdítva" feliratú táblácskákat. Gondoskodjunk róla, hogy a kölcsönadott tárgyakról megfelelő nyilvántartás készüljön, hogy azokat rendszeresen figyelemmel kísérjük és óvjuk. A múzeum dokumentációs rendszerébe jegyezzük föl a tárgyak állapotát és az ezzel kapcsolatos kezeléseket (lehetőség szerint az egyes tárgyak történeti kartonján, ami számmal megjelölve iktatásra kerül).

Vészhelyzetek előre tervezése Mindazon meghibásodásokat, amelyek a tárgyak állapotát veszélyeztetik (pl. tető, belső környezeti szabályozók hibái) azonnal javíttassuk ki, és ha a gyors vagy még inkább a megelőző beavatkozás nem történik meg, gondoskodjunk a tárgy ideiglenes áthelyezéséről. Készítsünk minden vészhelyzetre kiterjedő készenléti tervet (pl. The Museum and Record Office Emergency Manual - EmmS 1991)

A legtöbb múzeum esetében kielégítő vészhelyzet-kezelési terv készíthető, ha egy vészhelyzet-kézikönyvet állítunk össze. Ez tartalmazza mindazon személyek és vállalatok elérhetőségét - telefonszámát -, akik segítségére akár sürgősséggel, akár a mentés előrehaladtával szükség lehet. Tanácsos, hogy a szóban forgó kézikönyv tartalmazza a múzeum karbantartási és eljárási teendőinek ellenőrzőlistáját, továbbá az egyes szintek alaprajzát, amelyen bejelöljük a tűzoltás, illetve mentés szempontjából kritikus jelentőségű pontokat.

A megelőző konzerválási felmérést követő lépések

Ha nem akarjuk, hogy a felmérés elpazarolt munka és pénz maradjon, akkor annak végigvitelére megfelelő anyagi és emberi erőforrásokat kell előteremteni. A konzerválási felmérés által kiderített hiányosságokat logikus és módszeres eljárással kell kiiktatni. A legvalószínűbb lépések a következők:
 

Belső környezet zónákra osztása, a gyűjteményeket a múzeum azon területeire helyezzük át, amelyek eredendően a legjobb környezeti adottságokkal rendelkeznek, ezzel a minimumra csökkenthetjük a később szükséges intézkedések számát. Építési munkák - a múzeumépület megfelelőbbé tétele (illetve, ha ez költségkímélőbb, a múzeum áthelyezése) Belső környezeti szabályozó berendezések beüzemelése és/vagy mikrokörnyezetek kialakítása a múzeumi tárlókban és a raktárakban Megfelelő kezelési eljárások és rutinfolyamatok bevezetése vagy kiterjesztése, beleértve katasztrófaterv készítését is. Helyreállító konzerválási program kidolgozása, amelyben meg kell győződnünk róla, hogy világosan kijelöljük a prioritásainkat és a kezelt tárgyakat megfelelő környezet várja jövendő helyükön.

A következő önellenőrző formula megkönnyíti a konzerválási felmérés gyors végrehajtását és segít felmérni és osztályozni a múzeumi raktárak jelenlegi állapotát.

Múzeumi raktár felmérésének vezérfonala
 

	MEGFELELŐEN KEZELT GYŰJTEMÉNY	ELFOGADHATÓ SZINT	VESZÉLYEZTETETT GYŰJTEMÉNY
	A	B	C	D	E
Környezet	Nyomonkövetés Légkondicionálás Stabilitás	Nyomon-követés Szabályoz-ható fűtés Párásítók, illetve párátlanítók Stabilitás	Nyomonkövetés Viszonylag stabil, elfogadható határok között	Nincs nyomon-követés,  A tárgya-kon nincs szemmel látható ál-lagromlás	Ingadozással kapcsolatos problémák, pl. szivárgások, nedvesedés
Fény	Nem hatol be napfény Nyomonkövetés Szabályozható egyedi megvilágítás (pl. fényerősség csökkentők, szelektív lámpák) Fényszűrők	Kevés napfény Nyomon-követés Más eszkö-zökkel való szabályozás (pl. redőny, függöny) Fényszűrők	Napfényből eredő teljes nappali világosság Nincs nyomonkövetés Más eszközökkel való szabályozás (pl. redőny, függöny)	Napfény-ből eredő teljes nap-pali vilá-gosság Nincs nyomon-követés Nincs sza-bályozás Nincsenek fényszűrők	Sok napfény Nincs nyomonkövetés Nincs szabályozás Nincsenek fényszűrők Érzékeny tárgyak ve-szélyeztetett állapotban
Tisztaság	Rendszeres takarítás Por elleni védekezés A tárgyak programozott ellenőrzése	Rendszeres takarítás Por elleni védekezés (pl. porvédő ernyő, szűrő)	Rendszeres takarítás Porellenes intézkedések (pl. padlóburkolás)	Poros Porral szembeni rossz ellenállás Nem meg-felelő pad-lóburkolat	Szennyes Elhanyagolt
Általános tárolás	Állványok Téma és tárgy szerint megjelölt dobozok Kézi listák Jó hozzáférés Kezelőterület áll rendelkezésre	Állványok Téma és tárgy szerint megjelölt dobozok Kis mennyiségben padlón tartott tárgyak Jó hozzáférés	Állványok Téma szerint megjelölt dobozok Nagy mennyiségben padlón tartott tárgyak Elfogadható hozzáférés	Részben állvá-nyozott Dobozok Nehézkes hozzáférés A tárgyak sérülésnek vannak kitéve	Nincsenek állványok Nincsenek dobozok Nagyon nehéz hozzáférés A tárgyak ve-szélyeztetett állapotban vannak
Egyedi tárolás (olyan gyűjte-ményt feltéte-lezve, amelyben a dobozolt tárolás elegendő)	Savmentes dobozok Savmentes csomagolás Bőséges hely Egyesével becsomagolt vagy dobozolt tárgyak, osztályokra választva és felcédulázva	Megfelelő vagy savmentes dobozok és csomagolás Bőséges hely, Egyenként becsomagolt tárgyak Károsodás elkerülésére csomagolás vagy bélelés	Savmentes vagy megfelelő dobozok Megfelelő csomagolás, bélelés vagy dobozolás	Savas dobozok Nincs cso-magolás vagy nem megfelelő, illetve nem kielégítő A tárgy mozgatása károsodást fog okozni	Savas dobozok Csomagolás nincs Zsúfoltság, torlódás vagy a szabad mozgás károsodást fog okozni, illetve már eddig is okozott.

A hőmérséklet és a páratartalom a tárgyak állagromlásának alapvető tényezői. A relatív páratartalom a levegőben megtartott vízpára mennyiségét jelzi, azon mennyiség százalékában, amennyi vízpárát a levegő teljesen telített állapotban megtartani képes. Ha a relatív páratartalom alacsony, ez viszonylag száraz állapotot jelez, mivel a levegő ekkor még képes nedvességet felvenni. Magas értékeket akkor jegyeznek föl, ha a levegő már párás vagy nedves, és már nem képes jelentősen több nedvességet fölvenni. A hőmérsékletet hőmérővel, a páratartalmat higrométerrel mérjük, a termohigrométer pedig mindkét változó mérésére alkalmas.

A szélsőséges vagy nagyon ingadozó relatív páratartalom komoly veszélyt jelent, különösen a szerves anyagokra nézve. Higroszkópos természetük (tehát az a tulajdonságuk, hogy könnyen szívnak föl és eresztenek ki vizet) ahhoz vezet, hogy gyorsan kitágulnak és összezsugorodnak, s ezzel olyan nyomásokat teremtenek az anyagban, amely károsodáshoz - pl. repedezéshez - vezethet. A legtöbb múzeumi gyűjtemény esetében az a cél, hogy elkerüljük a relatív páratartalom gyors változásait (a változás ne legyen nagyobb mint +/- 3% egy órán belül vagy +/- 5% 24 órán belül), összességében pedig a relatív páratartalom ne emelkedjék 40-65% fölé.

Ha a relatív páratartalmat szabályozzuk, a hőmérséklet szabályozása rendszerint kevésbé életbevágó. Paradox módon azonban általában a hőmérsékletszabályozást tartják elsődleges osságúnak a középületekben, mivel az emberi szervezet sokkal érzékenyebben reagál a hidegre, illetve melegre, mint a páratartalom ingadozásaira. A nyilvánosság által használt területek hőmérsékletét általában 17-19 < ° C hőmérsékleten tartják. A gyűjtemények szempontjából a 15-25 < ° C közötti hőmérséklet a legtöbb esetben elfogadható, a raktárakat pedig alacsonyabb hőmérsékleten lehet tartani az energiatakarékosság céljából és az állagromlás megakadályozására (a raktárak hőmérsékletének alsó határa nincs, feltéve, hogy a páratartalom folyamatosan szabályozva van).

A hőmérsékleti és/vagy páratartalommal kapcsolatos problémákból fakadó állagromlás jelei
 

ANYAG	JEL	LEHETSÉGES OK
Fémek	Friss rozsdásodások Fényezett felületek megfakulása	Túl magas relatív páratartalom (fényezett fémek pl. sárgarezek és bronzok a 15%-os relatív páratartalomnál és az alatt nem vesztik el fényüket)
Üveg (instabil)	'Könnyezés' - nedves felület Hajszálrepedések Az üveg opálosodása	Nem megfelelő relatív páratartalom, vagy túlságosan gyakori ingadozás
Üveg (stabil) Kerámiák Csempe Égetetlen agyag Kő	A máz leválik Az anyag porlad Sókiválás	Túl magas relatív páratartalom és/vagy túlásogsan ingadozó
	Repedezés/Széttörés (szabadtéri helyszínen)	Túlságosan alacsony hőmérséklet (a fagyás-olvadás hatás eredménye)
Fosszíliák Ásványok	Pirit állagromlása (szulfid oxidáció eredményeképp) Sókiválás	Túl magas relatív páratartalom (gyorsítja az állagromlást)
	A szubfosszilis csontok és a tárgyakat övező pala-gyat érintő repedezés	Túlságosan alacsony relatív páratartalom
Szerves anyagból készült tárgyak	Penész és gomba A tárgyak torzulásai	Túl magas relatív páratartalom
	Rovarok állapotváltozása	Túlságosan ingadozó relatív páratartalom
Fa Textíliák Csont Elefántcsont Bőr  Papír	Penész és gomba	Túl magas relatív páratartalom
	Repedezés, vetemedés, hámlás	Túlságosan magas relatív páratartalom
	Törékennyé válás Zsugorodás Kiszáradás és a ragasztóanyagok elválása	Túlságosan ingadozó relatív páratartalom
Műanyag	Vetemedés	Nem megfelelő vagy túlságosan ingadozó relatív páratartalom
	Elektrosztatikus vagy a szokottnál több por	Túlságosan alacsony relatív páratartalom

 

Kivételes relatív páratartalmat (RP-t) igénylő múzeumi tárgyak
 

ANYAG	OPTIMÁLIS RP (ha más-képp nem jelezzük, ez az érték 50%)	ELFOGAD-HATÓ RP SÁV (ha más-képp nem jelezzük, ez a sáv 40-65%)	ÉRZÉKENY-SÉG (a RP-t szigorúbban szükséges szabályozni mint az órán-kénti +/- 3%, illetve a napon-kénti +/- 5%)	MEGJEGYZÉSEK
Bányászott fémek (vasmentes)	35% (lehetőleg alacsonyabb)	15-55%
Bányászott fémek (vastartalmúak)	15% (lehetőleg alacsonyabb)	0-40%
Érmék és medálok	15%	15-40%		A korróziós termékek, oxidok és patinaképződés, valamint a tárgyak stabilitásának függvénye
Kerámiák, csempék, kő	15%	20-60%		A beépült sók tevékenységének függvénye, valamint akkor jelentkezik, ha korróziós termékek vannak jelen
Geológiai képletek (általában)		45-55%
Geológiai minták - piritek és markazitok (továbbá az ezeket tartalmazó fosszíliák)	30%	30-50%		A RP soha ne haladja meg az 50%-ot.
Geológia - szubfosszilis csontok, agyarak és fogak, pala- vagy agyag mátrixszal (beágyazással) rendelkezető fosszíliák				A RP soha ne legyen alacsonyabb 40%-nál
Papír	45%	40-45%		Egyes források ennél alacsonyabbat javasonak.
Fényképek
fekete-fehér papírképek	40%	30-50%
fekete-fehér negatívok	35%	30-40%
üvegnegatívok	30%	20-50%
színes papírképek	40%	30-50%
színes diák és színes negatívok	25%	25-3O%
Ruhák, textíliák		30-50%		A selyem és a gyapjú érzékenyebb a nevességre és hajlamosabb károsodást szenvedni, mint a pamut vagy a vászon.
Üveg (hajszálrepedéses)				A hajszálrepedéses üvegnek keskeny sávon belül szabályozott RP-ra van szüksége, hogy ezen állapota ne súlyosbodjék.
Bútor (intarziás)				Az intarziás tárgyak különleges stabilitást igényelnek, a pontos érzékenység a használt fafajtáktól és ragasztóktól, valamint a felület vagy a védőbevonat állapotától függ.
Lakktárgyak		50-60%		Japán források ennél magasabb szinteket javasolnak (70%-ig bezárólag)
Papír (feszített)		45-55%		Papírból készült ernyők, spanyolfalak, keretre feszített rajzok stb. keskeny sávon belül szabályozott páratartalmat igényelnek.
Elefántcsont, csont (faragott)		50-60%		A faragott tárgyak gondosabb ápolást igényelnek mint az anatómiai tárgyak (de kevesebbet mint a szub-fosszilis anyag). A kiterjedésbeli változások roppant lassúak, kivéve ha vékony lemezekben fordul elő, például az elefántcsontra festett miniatűrképek esetében.
Bőr, állatbőrök, kötés		45-60%		A használt cserzési módszertől függően változó.
Festmények (vászon)		40-55%	lásd a jegyzeteket.	A fixálatlan képek, illetve a higroszkópos fixálókkal kezeltek hevesebben reagálnak, mint a viasszal vagy szintetikus anyagokkal kezeltek. NB: Egyes források szerint a hőmérséklet (akár rövidtávú vagy enyhe) ingadozása nagyobb veszélyt jelent mint a RP ingadozásai, mivel a különböző festékrétegek eltérő hőtágulást mutatnak.
Festmények (fa alapon)		45-60%	lásd a jegyzeteket.	A fa fajtájától, erezetétől és vastagságától, valamint az illesztékek minőségétől függ. Egyes fajták nagyon szigorúan szabályozott RP értékek között tartandók a vetemedés elkerülésére.
Fa (festett vagy lakkozott)		45-60%	lásd a jegyzeteket.	Ide tartoznak a hangszerek és makettek is.
Műanyag	40%	30-50%	lásd a jegyzeteket.	A műanyagok általában alig reagálnak a relatív páratartalom változásaira, de vékony lemezben vagy ingadozó körülményeknek kitéve hajlamosak a vetemedésre. Az alacsony páratartalom elektrosztatikus tulajdonságokat vált ki, ami fokozza a por összegyűlését.
Állati és növényi pergamen		50-60%	lásd a jegyzeteket.	Roppant erős higroszkópos tulajdonságuk miatt szigorúan behatárolt RP-sávot igényelnek.
Kovácsolt fémek (régi)	35%	15-55%		A fémek állapotától és az oxid-formálódástól függ. Más anyagból készült összetevők (pl. fa nyél) megakadályozhatják, hogy 50%-os páratartalom alá menjünk.

A fény súlyos és visszafordíthatatlan károsodást okozhat a múzeumi tárgyakban. A fény is egyfajta energia, ami fakulást és állagromlást okozhat a tárgyakat alkotó anyagokban. A legtöbb tárgyat befolyásolja a fény, bár a fémek és a kerámia nem olyan mértékben reagál rá, mint más anyagok. A fény mértékegysége a lux (vagy lumen/m² - 10 lux fény azonos egy gyertya által harminc centiméter távolságról kibocsátott fénymennyiséggel).

A fény által okozott károsodás a fény intenzitásával és a kitettség időtartamával arányos. Az 500 luxos fény elméletileg ugyanannyi károsodást okoz egy év alatt, mint a tized akkora erősségű fény (50 lux) tíz év alatt. Más szóval, ha két 100 wattos égőt tesznek egy 100 wattos helyébe, akkor ugyanannyi károsodás feleannyi idő alatt következik be. Így tehát a magas lux-értéknek való rövid idejű kitettség (pl. a fényképezéshez vagy laboratóriumban használt 2500 lux értékű fény, vagy egy rövid ideig tartó kiállítás 200 luxos fénye) nem feltétlenül okoz a tárgy egész élettartamára kiható súlyos károsodást, ha ezt a rövid kitettséget az átlagosnál alacsonyabb fényszinttel vagy teljes sötétséggel sikerül kompenzálnunk.

Így tehát annak ellenére, hogy a szokványos intézkedés a tárgyak megvilágításának csökkentése, ez nem az egyetlen járható út - éppoly létjogosult az a megoldás is, hogy lerövidítjük azt az időtartamot, amíg a tárgy ki van téve a fénynek. Ilyen esetekben célravezető, ha a tárgyakat időkapcsolóval látjuk el, vagy ha ez nem megoldható, mert a kiállítás ideje alatt folytonos megvilágítás szükséges, akkor a tárgy kiállításának időtartamát az adott évben korlátozni kell. A leginkább fényérzékeny tárgyak esetében hasznos lehet, ha konkrét felső határt szabunk az évenkénti lux-órák számának. Lux-órán a kitettség mértékegységét értjük (a megvilágítás és az idő szorzata).
 
 

Az aktuális kitettség kiszámítása lux-órákban
 

A kiállítási fényforrás fényereje: 50 lux Az éves kiállítási órák száma: 1920 (napi 8 óra, heti 5 nap, évi 48 hét) Ez a példa felteszi, hogy a tárgyat nyolc órás kiállítási ideje lejártával nem éri fény (ez valószínűleg csak akkor pontos, ha a fényforrás fényereje állandó és szigorúan betartják azt a szabályt, amely szerint a tárlót kiállítási időn kívül le kell takarni. A valóságban: ha bármennyi természetes fény is behatol, a megvilágítottság a napszakok és az évszakok váltakozásával, valamint az időjárás-változásokkal összefüggésben változni fog.  Sok mesterséges fényforrás fényereje lanyhul az idő előrehaladtával, amint az izzószál elöregszik (és leülepszik a por!). A legtöbb múzeumi tárgyat jóval a nyitvatartási idő előtt (és után) is fény éri, mivel a lámpákat felgyújtják, a redőnyöket felhúzzák vagy a függönyöket elhúzzák, hogy lehetővé váljon a helyiségek takarítása, vagy nyitvatartási időn kívüli rendezvények miatt, stb.

A kiállított múzeumi gyűjtemények javasolt megvilágítottsága
 

ANYAG	JAVASOLT MAXIMÁLIS LÁTHATÓ FÉNYSZINT (Lumen/m2 vagy lux)	JAVASOLT MAXIMÁLIS ÉVI LUXÓRÁK SZÁMA (megvilágítottság X idő)B
Kosztümök, textíliák Vízfestmények, nyomatok, grafikák Papírtárgyak (beleértve a tapétákat és a kéziratokat is) Papírfényképek (színesek) Diaképek	50 luxA	96.000
Természettörténeti tárgyak (legtöbbje) Néprajzi tárgyak (legtöbbje)	50 luxA	96.000
Ásványok (fényérzékeny tárgyak, ideértve az argentin, celestit, chalcocit, fluorit, lepidolit,pyrostilpnit)	50-200 lux	96.000 - 384.000
Bútorok (intarziás vagy erezetében illetve felületén díszített) Műanyag (különösen a bakelit, az ebonit és a polietilén)	100-200 lux	192.000 - 384.000
Festmények (olaj és tempera) Festetlen bőr, fa, szaru, csont, Elefántcsont Lakktárgyak Bútor Fekete-fehér papírfényképek	200 lux	384.000
Fémek  Kő Üveg Kerámia Geológiai minták (különösen egyes ásványok, lsd. fenn)	300 lux (az anyagot valószínűleg ennél magasabb szint sem károsítja, de ha ehhez a szinthez tartjuk magunkat, akkor megkíméljük a látogatókat a szem alkalmazkodásával járó nehézségektől olyan esetekben, ahol más tárgyak (mint fent) gyengébb megvilágításban vannak kiállítva. Hasonló okokból a múzeum többi tereiben is javasoljuk a 400 luxot meg nem haladó erősségű világítást).	576.000 +

A látható fény szintjét csökkentő bármilyen intézkedés következménye, hogy a termek sötétebbek lesznek, s ez a változás annál feltűnőbb az emberi szemnek, minél váratlanabbul következik be. Az olyan intézkedések, mint pl. a fényerő fokozatos csökkenése a kiállítótermet megelőző helyiségekben általában sikeresen kivédik ezt a hatást. A semleges sűrűségű (neutral density) ablakbevonat csökkenti a behatoló fény szintjét, ugyanakkor a látogatónak lehetővé teszi, hogy kilásson az ablakon, miközben kintről nézve az ablak sötétnek látszik. Az ilyen bevonat segítségével elkerülhető az ablakok elzárása vagy eltorlaszolása.

A legtöbb természetes és mesterséges fényforrás valamennyi ultraibolya (UV) fényt is kibocsát. Ez a fajta fény az emberi szem számára látható fényt a spektrum ibolya felőli végénél lépi túl, s a legtöbb múzeumi tárgy számára is káros. Mivel a tárgyak megtekintéséhez nincs szükség UV-fényre és ez szűrők segítségével egyszerűen kiiktatható, ezért ez kell hogy legyen az elsődleges cél e tekintetben. Az UV-fény arányát a fényben mérőeszközökkel mérjük (mértékegysége mikrowatt per lumen - < mW/lumen) - a legmagasabb elfogadható érték 75 < mW/lumen, ám a szűrők segítségével ezt 10 < mW/lumen alá csökkenthető) Az UV-szűrők hatékonyságáról időszakos ellenőrzésekkel kell meggyőződni (különösen az ablakok bevonatainál), mivel ez a tulajdonság az idők során hanyatlik.

A fény által okozott károsodás csökkentése - összefoglalás
 

Csökkentjük a tárgy megvilágítottságának időtartamát: Csökkentjük a kitettség napi időtartamát (a tárlóknál ernyőket vagy takarókat használunk, a terem illetve tárlók lámpáit időkapcsolóval látjuk el) Csökkentjük az összes megvilágítottság időtartamát (záráskor a termeket lefüggönyözzük, a kiállítási tárgyakat váltogatjuk, meghatározzuk az éves lux-órák felső határát, sötétben tároljuk a tárgyakat)

Csökkentjük a világítás intenzitását (lux) Távolabb helyezzük a tárgyakat a fényforrástól (pl. ablaktól) Csökkentjük a fényforrások számát (pl. elzárjuk az ablakokat, kevesebb lámpát használunk) Csökkentjük a fényforrás intenzitását (pl. részben beredőnyözzük az ablakokat, fényszűrő bevonatot alkalmazunk az ablaküvegen, csökkentjük a villanykörték teljesítményét vagy fényerőszabályozó villanykapcsolókat szereltetünk).

Csökkentjük a tárgyat érő UV-fény arányát Az ablaküveg külső felületén UV-szűrő tapadóbevonatot vagy lakkot alkalmazunk az ablakot, a tárló, illetve képkeret üvegét UV-szűrős termékre cseréljük - laminált üvegre (UV-elnyelő köztes felszínnel) vagy különleges akril vagy polikarbonát lapokra (pl. Perspex VE vagy VA, Plexiglas 201 vagy 209, LExan 9034. NB. Az egyszerű plexi és perspex nem szűri ki az UV-fényt. UV-fényt kiszűrő szűrőkkel vagy toldalékokkal látjuk el az elektromos fényforrásokat os biztosítani, hogy a tárgyakat megvilágító fény először egy UV-fényt elnyelő anyagról verődjék vissza (pl. fehérre festett fal).

 
 
 

A fényforrások sugárzó hője különösen zárt tárlók esetén éppoly súlyos problémát okoz, mint az általuk kibocsátott fény intenzitása, illetve minősége. Az alacsony feszültséget használó lámpák gyakran nagy hőt termelnek. Általában a fluoreszkáló fénycsövek a leghidegebbek, és ezért gyakran ezeket használják a zárt tárlókban, még így is szűrőkre vagy toldalékokra van szükség a viszonylag magas kibocsátott UV-fény kiiktatására.

Valamennyi múzeumi teret rendszeresen el kell látni csapdákkal, hogy fény derüljön a kártevők jelenlétére, remélhetőleg még azelőtt, hogy elszaporodásukkal problémát okoznának. A padlószegély (a rovarok szokásos járata) alá elhelyezett egyszerű 'ablakos' csapdák is roppant hatásosak lehetnek, azonkívűl olcsók és tartósak. Legnagyobb valószínűséggel május és július között akadunk ilyen kártevőkre, ez az az időszak, amikor a legtöbb kifejlett példány szaporodni vonul. Ha gondosan feljegyezzük, melyik csapdában akadtunk kártevőkre, kinyomozhatjuk a probléma forrását. Általban az épület anyagában találunk az állatok behatolására alkalmas rést, vagy egy petékkel, illetve lárvákkal már megfertőzött tárgy került a raktárba, illetve kiállításra.

A kártevőkkel való fertőzöttség elkerülését és ezek hatásának kezelését célzó intézkedések
 

Sok helyen állítsunk föl csapdákat, ezeket rendszeresen ellenőrizzük Gondoskodjunk róla, hogy az épület anyagában levő rések el legyenek zárva (zárjuk el a kártevők lehetséges útvonalait) A hőmérsékletet tartsuk alacsonyan (leginkább raktárakban kivihető) A gyűjteményt rendszeresen ellenőrizzük, különösen a "leginkább veszélyeztetett" tárgyakat, amelyeket ilyen feliratú táblákkal is elláthatunk. Az új szerzeményeket különítsük el vagy takarjuk le, ha állapotukat illetően a legenyhébb kétség merülne föl, hogy az előbújó kifejlett példányokat elkülöníthessük.  Távolítsuk el a kívűlről lerakódott galambpiszkot (a múzeumbogár lárváinak kedvenc tartózkodási helye ez), és próbáljuk megakadályozni, hogy a párkányokon pihenjenek a madarak Rendszeresítsünk megfelelő kezelési rendszert, ami a por eltávolításáról is gondoskodik (a görbe szegélylécek csökkentik a por felhalmozódását) és különös figyelemmel gondoskodjunk a világítótestek tisztításáról (ezek meleg helyek, ahol a rovartetemek felhalmozódnak, különösen a fluoreszkáló fénycsövek diffuzőrjeiben)

A múzeum levegőjében található szennyező anyagokat azonosítani és mérni kell, és ha a gyűjteményre nézve veszélyt jelentenek, gondoskodni kell kiiktatásukról. A gáznemű és szemcsés szennyezőanyagok külső forrásai között szerepelnek a járművek és gyárak kibocsátotta anyagok, valamint a szerves fűtőanyagok égetése. A múzeumon belül szennyező anyagok származhatnak az éppen folyó építési munkálatokból, a már a gyűjteményben levő tárgyakból (pl. cellulóz-nitrát filmek vagy fomaldehidben tartott gyűjtések), tisztítószerekből, bemutató tárlókból vagy csomagolóanyagokból.

Különös figyelmet érdemelnek a múzeumi kiállítások berendezésére használt anyagok. A bemutató tárló kicsiny légkörében az ártalmas vegyi anyagok jelenléte károsodást okozhat még akkor is, ha fizikai kontaktusra nem kerül sor. Így például a hidrogén szulfid, amelyet a gyapjú, a bőr, a pergamen és egyes ragasztóanyagok bocsátanak ki, vakfoltot okoz az ezüstön, a fényezett vörösrézen, megfakítja a fényképek negatívjait és papírképeit, a kéndioxid árt a papírnak, a bőrnek és egyes kőfajtáknak, míg a szerves savak (pl. az ecetsav), amelyek természetesen előfordulnak a fában, korróziót váltanak ki, különösen az ólom esetében.

Kiállításnál és raktározásnál használatos anyagok
 

ANYAG	PROBLÉMÁK	ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK	LEGJOBB MEGOLDÁS	LEGROSSZABB MEGOLDÁS
Fa és fakészítmények	Savakat bocsátanak ki, pára vagy folyadék formájában, a ragasztóként használt formaldehid-alapú gyantákból savas párák származnak.	Semmelyik fa vagy fakészítmény nem tökéletes. oljuk meg a lehetséges helyettesítőket (pl. akril lapok, üveg) Ha tárló céljára használjuk, a belső felületet burkoljuk be átjárhatatlan anyaggal, hogy a fa vagy faszármazék körülötti védőgátat tökéletesítsük.  Minden lehető esetben szigeteljük a fatermékeket (főként a vágott felszíneket) a megfelelő festékkel, zománccal vagy lakkal.	Szárított vagy érlelt fa Száraz Egyes fajták (pl bükk, nyír, mahagóni) Tengerészeti vagy kültéri használatra készült fatermékek Burkolt rétegelt lemez (furnér) (pl. közepes vagy nagy tömörségű furnérlap). Műanyag borítású lapok (pl. Formica, Melamine) Enyvezett bútorlap	Zöld Kezeletlen Görcsök a fában Egyes fajták (pl. vöröscédrus, tölgy, Douglas fenyő szelídgesztenye Pozdorja Préselt lemez Rossz minőségű rétegelt lemez
Műanyag és gumi Habok Habszivacs lapok	Egyes műanyagok káros bomlástermékeket és adalékanyagokat bocsátanak ki A gumi instabil és idővel szinte bármilyen körülmények között elpusztul.	Válasszunk savmentes (vagy csökkentett savtartalmú) termékeket Kerüljük a poliuretánt és a gumi alapú anyagokat	Polietilén (PE) Polipropilén (PP) Poliészter Polietilén hab (pl. plastazote)	Polivinil-clorid (PVC) Kénes vulkanizáló ágenseket tartalmazó gumi Polisztirén Poliuretán hab lapok PVC hab lapok
Festékek, lakkok, pácok	Szerves sav párákat, peroxidokat stb. bocsátanak ki, eltérő mértékben Változó hatékonysággal állják útját az illékony anyagoknak. Semmilyen burkolat sem jelent teljes védőgátat.	Legalább egy hónapot várjunk a tárgyak zárt rendszerbe állítása előtt, hogy az oldószereknek ideje legyen elpárologni A tárlók belső oldalát átjárhatatlan anyaggal vonjuk be1hogy a burkolat körül tökéletesítsük a szigetelést.	Vízzel oldható festékek	Korrózió-álló festékek Olaj-alapú festékek Olajjal kezelt poliuretán zománcok
Ragasztók	Korrodáló vagy más módon károsító gá-zokat bocsátanak ki az idő elteltével Az oldószerek vagy ragasztók átkerül-hetnek a tárgyakra A ragasztóanyag esetleg törékennyé válik, szivárog, sárgul vagy savassá válik.	Lehetőleg használjunk más megoldást (pl az illesztésekhez csavarokat, a bélelő anyagok rögzítéséhez sárgaréz kárpitos-tűzőkapcsot. Legalább egy hónapot várjunk, mielőtt a tárgyakat zárt rendszerbe állítanánk, így időt engedünk az oldószerek elpárolgásához. Soha ne használjunk ragasztót a tárgyak vagy felirataik rögzítéséhez (használjunk inkább perspex állványokat, sárgaréz tűket stb.)	Akril kontaktcement Egyes akrilok és kétkomponensű epoxigyanták Egyes polivinil-acetát (PVA) emulziók és etlilén, illetve vinil-acetát co-polimerek (EVA) Poliészter szalagra vont átlátszó akrilragasztók Vivőanyag nélküli tiszta akrilszalagok	Poliszulfidok A legtöbb szilárd vagy emulzió alakú polivinilacetát Természetes és szintetikus gumicementek (a legtöbb kontaktcement) Gyúrható ragasztómasszák ('Bluetack') Cellux típusú ragasztószalagok Gyurmák Fedőszalag
Textíliák	Egyes utólagos kezelési eljárások leronthatják eredendően kiváló tulajdonságaikat	Kerüljük a gyapjútermékeket (így a szabvány filcet is) Győződjünk meg róla, hogy a használt ruhafesték nem fog és kénmentes Használat előtt midnen anyagot mossunk ki Tárolásra használjunk festetlen, fehérítetlen anyagokat (pl. porvédőnek)	Fehérítetlen cellulóz alapú anyagok - pamut - lenvászon -zsákvászon Poliészter	Gyapjú (megfakítja az ezüstöt) Tűzállóságot célzó kezelések Szőnyeg anyagok (port gyűjt, különösen kerüljük a gumi hátú anyagokat)
Az itt közölt vélemények nem helyettesítik a konkrét kérdésekben kérhető szaktanácsadást - pl. 1994 East Midlands Museums Service, Courtyard Buildings, Wollaton Park, Nottingham, NG8 2AE, tel: 0115 985 4534. Összeállította Fergus Read, EMMS egykori helyettes igazgatója, jelenleg a North West Museums Service helyettes vezetője. (tel 01254 670211, Fax: 01254 681995, e-mail: nwms@nwms.demon.co.uk

Forrás:
Read Fergus: Preventive Conservation http://www.meaco.com/preventa.htm [Vissza!]