Állagmegóvás az Ethnológiai Adattárban

Csikós Csilla - Kertai Miklós - Tari János Tasnádi - Zsuzsanna

A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárát 1939-ben hozták létre elsősorban a népi kultúrával kapcsolatos kutatások dokumentálása céljából. Az idők folyamán igen fontos és szerteágazó anyagok kerültek az Adattárba és többféle gyűjtemény alakult ki. Ezek a következők: kézirat, fénykép, rajz-, festmény és nyomat, diapozitív, film, térkép, dokumentáció, népzene, statisztika, inventárium.

Egy-egy kéziratos tétel, fotó, film vagy diapozitív nagyon sokrétű információhordozó, ezért különösen figyelni kell, hogy a legoptimálisabb körülményeket teremtsük meg állaguk védelmében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az adattári anyagok nagy része egyben múzeumi tárgy is, vagy az idők folyamán válhatnak műtárggyá, akár egy 18. századi falukönyvet, akár egy mintakönyvet vagy családi fotót említünk. Ezért úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű anyagok raktározása, kiállítása és kölcsönzése esetében ugyanazokat a szempontokat kell érvényesíteni, mint más műtárgyaknál. Az adattári gyűjteményeknek külön nyilvántartása van, melynél fogva egyes múzeumi feladatokat, mint pl. tárgyak kiállításhoz való kölcsönzését, nem a Nyilvántartási Osztály, hanem az Adattár végzi. Kiállítások számára külön-külön kellene kidolgozni azokat az útmutatókat, hogy az egyes adattári anyagok milyen körülmények között állíthatók ki, majd ellenőrizni, hogy az adott esetben tudják-e ezeket a körülményeket biztosítani.

A legfontosabb tennivalók, melyek az Adattárban található anyagok állagvédelmében szükségesek: helyes tárolás, por elleni védelem, állandó klímaviszonyok ellenőrzése, megfelelő takarítás, számítógépes feldolgozás. Ezek közül néhány kis lépés már megtörtént, és továbbra is el kell végeznünk azokat a feladatokat, melyek az írásos és egyéb dokumentumok jobb védelmét szolgálják. Az alábbiakban, néhány mondatban szeretnénk összegezni az elvégzett munkákat és a további tennivalókat.

Az adattári gyűjtemények legégetőbb közös problémája a raktárak szűkössége, ezért optimálisabb tárolási rendszert kell kialakítani, és a meglévő rendszereket, úgy bővíteni, hogy a rendelkezésre álló tárolókat felhasználhassuk. A kéziratok, rajzok, grafikák, inventáriumok, nagyalakú pozitív képek tömör tárolási rendszerben vannak elhelyezve, tételenként mappában, azok dobozban, a dobozok pedig karos fémszekrényekben, emelkedő leltári szám szerint. A fémszekrények megemelésével (bővítésével) a fent említett gyűjtemények helyhez jutottak, de továbbra sincs megoldva a diagyűjtemény, a filmstúdió és a negatívtár raktárhelyzete.

A tárolási problémák megoldása mellett különösen figyelni kell arra, hogy a nyitott polcok molinó függönnyel legyenek takarva, az ott elhelyezkedő anyagok pedig huzattal, vagy savmentes papírba csomagolva védve legyenek a portól. Nagyalakú festmények tárolását üres falfelületekre szerelt dróthálóra való függesztéssel kívánjuk megoldani, por elleni védelmüket pedig molinó vászonból készült huzatokkal.

A térképeket fiókos fémszekrényekben, fektetve tároljuk, a fiókokon belül egymásra helyezve zsúfoltan. Ez esetben is célszerű lenne a térképek közötti elválasztó papír használata, akárcsak a nagyméretű nyomatok esetében.

A fényképgyűjteményben az eddig szokásos 12-20 darabos vegyes csomagolású papírdobozos tárolás helyett, a negatívokat méret szerint csoportosítjuk, savmentes csomagolásban.

A negatívokat egyedileg számozott borítékba helyezzük, majd a mérettől függő darabszámban, horganyzott lemez gyűjtődobozban tároljuk. Ezzel a kíméletes tárgymozgatást is megvalósítjuk, mindig csak a szükséges negatívokat kell kézbe venni. A nitrocellulóz alapú (nitrátos) filmeket a folyosón, zárható fémszekrényekben külön tároljuk. Ezekről a negatívokról - anyagi lehetőségek szerint - másodnegatívokat készítünk, mentve őket az enyészettől.

A papíranyagú tárgyak fokozottan érzékenyek a tárolási körülményekre. Ezért ügyelni kell a raktárhelyiség tisztaságára, a levegő hőmérsékletére és páratartalmára, a műtárgyat érő fény mennyiségére és a tárolásra rendszeresített bútorok, mappák, dobozok stb. anyagának minőségére.

1999 telén elkezdtük a hőmérséklet és a páratartalom mérését a raktárakban. Ennek során kiderült, hogy az eredmények megnyugtatóak, mert a hőmérséklet állandóan 17-18 oC fok között van, a relatív páratartalom 58-60%-os az őszi időszakban. Ezek a körülmények a raktár minden pontján fennállnak. Az adattári mikroklíma alakulása azonban összefügg a nyílászáró szerkezetek hőszigetelésével, az évszakonként változó időjárási tényezőkkel, a belső fűtési rendszerrel. A tavaszi mérésekre ezután kerül sor. A múzeumi nyílászárók hőszigetelését ez évben kívánjuk megoldani.

A negatívtárban, ahol a hőmérsékletingadozásra különösen érzékeny tárgyak vannak, megbízható, új klímaberendezés volt szükséges, hogy a 16-18 oC fokot és a megfelelő szellőzést biztosítsa.

Az adattári gyűjtemények túlnyomórészt szerves anyagokból állnak, eredetükre nézve természetes és szintetikus anyagok (papírok, filmek, videoszalagok). Az itt előforduló dokumentumok sokszor önmagukban is összetettek (papír, bőr, tinta, festék), bonyolult anyagegyüttesek alakulhatnak ki.

A szöveges és illusztrációs információt hordozó anyagok közül kiemelten rossz állapotúak a facsiszolat tartalmú papíranyagok. Ezek a papírok savas kémhatásúak, fény és hő hatására könnyen sárgulnak, törékennyé válnak. A savas papír a vele érintkező papírt savassá teszi, a rajta lévő tintát és festékanyagot károsíthatja. A károsodások megelőzése érdekében, szükség van semleges enyvezésű papírból készült tárolóeszközökre (mappa, boríték, pallium), hogy fokozatosan kicserélhessük a megsárgult mappákat. Az erősen savas állapotban levő forrásértékű kéziratokat célszerű lenne más hordozóra vinni, és a kutatók részére így hozzáférhetővé tenni.

A rajzok, grafikák, metszetek esetében legfontosabb tennivaló a savas hordozóról (paszpartu, hátlap, borító) való leválasztás és új savmentes anyaggal történő csomagolás. Fokozottan ügyelni kell a kézi színezésű alkotásokra, amelyeket soha nem szabad egymásra helyezni, minden esetben fátyolpapírt kell közéjük tenni.

A filmstúdióban az anyagok nagyon sokféle hordozón találhatók. Itt vannak a filmek, vetítőkópiák, hangszalagok, hangnegatívok. A celluloid és mágnesszalagokat szét kell választani és külön hőmérsékleten tárolni, előbbieknek a 10-16 oC utóbbiaknak 20-22 oC lenne a megfelelő. Más-más körülmények közt kell tárolni a fekete-fehér negatívokat és a színeseket, az eredeti hordozókról biztonsági kópiákat kellene készíteni.

Az adattári anyagok állagmegóvása érdekében a számítógépes feldolgozás és a közönségszolgálatban való használata elengedhetetlen. Ez a lehetőség leginkább azon anyagok védelmét szolgálná, melyek mozgatáskor már sérülnek (pl. céhkönyvek, nagyalakú rajzok, régi pozitív felvételek, térképek), vagy olyan hordozón vannak, melyek az idők folyamán megsemmisülnek.

Az Adattár munkatársai eddig is megkülönböztetett figyelemmel kezelték a jellegüknél fogva érzékenyebb gyűjteményeiket, a preventív konzerválási program remélhetően újabb lendületet ad a műtárgyvédelem érvényesítésében, a részletek megoldásában.