Kiállítások

KALEVALA

A Horváth Csaba koreográfus és Szálinger Balázs fiatal költő által újraírt ősi finn eposz "fizikai színházi formában" kísérli meg a mű mitikus múltját a jelen technokrata világával ütköztetni. Nemcsak Vejnemöjnen megpróbáltatásai, de a hótakarók olvadása miatt veszélyeztetett állatok viszontagságai is felszínre kerülnek a sajátosan átdolgozott történetben. A darab zenéjét Nils Petter Molvaer trombitás-zeneszerző, a kortárs zenei élet egyik kiválósága szerezte. Az ősi szerepek, hősök és az általuk megtestesített eszmék átalakulása vetette fel az újraértelmezés igényét. Szellem és anyag, művész és iparos klasszikus ellentéte az előadás világán belül a zene, a mozgás, és a színészek, táncosok kifejezőerejének köszönhetően kozmikussá tágul. A Kalevala ősképei, az elemi emberi gesztusok, a mítoszt megjelenítő testek- hangok az időből kilépve/ az időnek alárendelve kapnak kifejezési formát.

"Ezer tavon beállott
Ezer jégtükör és tarolt fehérség.
Rókák és szomorú szemű hiúzok
Élnek itt nyomorultul - ím: a Semmi.
Mintha isteni fegyverek közismert
Gyakorlótere lenne: itt varázsolt
Gyerekként Zeusz, itt dobált Thor isten
Műanyag kalapácsot, itt tanult meg
A Természet erőt mutatni - végül
Belehíztak a rombolás övébe,
S Délre mentek, ahol nemes borokkal
Koccintottak az elhagyott vidékre."
(Szálinger Balázs)

Nils Petter Molvaer norvég kortárs hangművész, jazz zenész, komponista. Különleges atmoszférájú, az északi népekre jellemző, kristálytiszta lelkiségből ihletett kompozíciói, hallatlan érzékenysége és improvizációs intelligenciája keltette fel a koreográfus figyelmét. A Forte Társulat legutóbbi koreográfiájának záróképében már hallhattak egy művet tőle a Trafóba látogatók.

"A Horváth Csabával első ízben dolgozó Mucsi Zoltán (Vejnemöjnen) és A tavasz ébredésében már feledhetetlent alakított Horváth Lajos Ottó (Csapos, Sör) játéka egyenesen mérföldkőnek tűnik. A szálkás, inas testű Mucsi, és a nagyerejű, korpulens Horváth Lajos Ottó olyan kihívásoknak felel meg, olyan mértékben tud partnere lenni a mozgásszínészként magasan képzett játékosoknak és az előadásban szereplő táncosoknak, hogy az ember szinte a szemének sem hisz." (Halász Tamás)