| Kossuth Lajos -- Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban
Ha végigtekintünk a történeti tárgyú folklóralkotások (népköltészeti és tárgyalkotó népművészeti) összességén azt láthatjuk, hogy az annál gazdagabb, minél közelebb esik időben a benne megörökített történelmi esemény. Ez az oka, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc folklórja szinte kimeríthetetlenül gazdag. Ezután már csupán egy esemény, az első világháború az, amely még hatással lehetett a népköltészetre, népművészetre, hiszen ezt követően már a hagyományos paraszti kultúra globális hanyatlásának, szétesésének lehetünk tanúi. (Épp a folklorizmus az az irányzat, amelynek képviselői - köztük a "táncházasok" - az utolsó pillanatokban próbálnak valamit átmenteni ebbő1 az utódok számára) Érdekes és tanulságos, hogy bár a szabadságharc folklórja köztudottan folyamatosan elevenen élt, gyűjtésével (talán éppen ezért?) az 1948-49-es országos kiterjedésű központilag szervesett akcióig csak néhányan foglalkoztak. Közülük mindenképpen meg kell említenünk Kálmány Lajost, aki a Dél--Alföldön gyűjtött a múlt század végén és századunk elején, s akinek kéziratos gyűjtéséből csak a történeti énekek és katonadalok egy vaskos kötetet töltöttek meg. Talán érdemes itt néhány ezzel kapcsolatos ma is megszívlelendő gondolatát felidéznünk: „A nép költésébe szövi mind azt, ami őt érdekli: dalol, mesél
róla, de érintetlenül nem hagyja. Azt állítani, hogy a magyart hazája
sorsa nem érdekli, nem lehet, sőt, ha a népköltésébe beletekintünk, azt
látjuk, hogy nagyon is kizárólag érdekli: megénekli csatáit, dalában megsiratja
elesett bajtársait s mi több: dalt zeng "azoknak sorsáról, kik arra vannak
híva, hogy védjék a hazát..." Nem a népköltés itt az elítélendő, hanem
mi, kik nyomtalanul hagytuk elenyészni az ily' dalokat s amink van, azt
sem tudjuk felhasználni.
„A 48-as folklór központi figurája Kossuth Lajos, akinek alakja nemsokára egészen mitikussá fog válni a nép költészetében, miként Rákóczi alakja; mert e bujdosó nagy fejedelmen kívül senkihez nem tanúsított népünk oly gyermekies, szeretetteljes ragaszkodást, mint Kossuthhoz - írja Haraszti Gyula. Talán nem véletlen, hogy a 48-as folklór legnépszerűbb darabjának a Kossuthnótának a dallama már a Rákóczi szabadságharc idején ismert volt és akkor is hazafias tartalmú szöveggel: "Szaladj kurutz, jön a németUgyanezt a dallamot 1810 táján a napóleoni háborúk idején verbunkos szöveggel, később a 18. századtól már ismert szövegformulákat tartalmazó lírai szerelmes szöveggel énekelték. Ebbő1 alakult ki a Kossuth-nóta egyik legnépszerűbb versszaka a következő-képpen: Esik eső karikáraA Bajza szerkesztette Hírlap 1848. december 17-én a Kossuth-nóta egy másik igen népszerű versszakának a következő változatát közölte (egyébként az országos gyűjtésben csak ennek az egy dalnak több mint 100 szövegváltozata került elő): Kossuth Lajos azt izente,Csefkó Gyula bizonyította, hogy a kiemelt sorok szintén jóval korábbi keletkezésű szövegformulák lehetnek, mert a hadba hívásnak a 16. században kialakult magyar módjára utalnak, amely Kossuth korában már nem volt szokásban. E régi hadi hagyomány szerint a nemesi hadak háborúba szólítása két üzenettel történt és a katonák csak a második hadba hívással voltak kötelesek megjelenni a gyülekezőtáborban. Egyébként régi magyar szokás szerint a vendégségbe híváskor is csak a kétszeri hívást szabad komolyan venni! A szabadságharc ideje alatt és még utána is számtalan "népi" és "félnépi" Kossuth-dal született. Néhánynak a szerzőjét is ismerjük, azonban a hagyományozódás folyamatában ezek is gyorsan folklorizálódtak, változataik képződtek. Egy izgalmas pillanat tanúi lehetünk tehát e dalok tanulmányozása kapcsán: a folklóralkotások születése pillanatának. A költemények maguk mindig egyéni alkotások, azonban legtöbbször eleve olyan költői eszközöket, kifejezésmódot, régóta ismert formulákat, motívumokat tartalmaznak, amelyek a népköltészettel rokonságban állnak. Másrészt e költemények a nép számára egyfajta javaslatként léteztek. A sok éneklés folyamán az eredeti szövegből fokozatosan kimaradtak azok a részek, amelyek a ritmust döcögőssé, vagy nehézkessé tették, s a túl konkrét mondanivalót hordozó motívumok más népdalokból már ismerős, a valóságot általánosabban, sűrítettebben megfogalmazó motívumokra cserélődtek ki. Példaként először idézzünk fel egy olyan szöveget, amely épp csak elindult a folklorizálódás felé: Kossuth, Klapka és Türr,A következő példák már rengeteg változatban, az egész nyelvterületen elterjedtek, s jóval közelebb állnak a népköltéshez: Szeged alatt elkészült a vasút,ennek egy dél-alföldi változata: Kosút lova mögérdemli a zabot:A 48-as események illetve Kossuth alakja nemcsak a népdalokban, hanem a prózai műfajokban, mesékben, mondákban, közmondásokban, szólásokban is megjelenik. Gyakran a Rákócziról, de méginkább Mátyás királyról szóló történetekbe helyettesítik be előszeretettel az alakját. Akármelyik műfajról legyen is szó, Kossuth mindig felmagasztalt nemzeti hősként jelenik meg benne, aki a "rabiga" alól a magyar népet felszabadította, s aki nemzeti függetlenségünkért harcolt. Gyakori motívum az emigrációból való visszavárás, az igazságosztó hősként való ábrázolás. A Kossuth ábrázolások és egyéb hazafias szimbólumok a népművészetben is megjelentek: a legkülönbözőbb tárgyakon találkozhatunk velük: pásztorfaragásokon, kerámiákon, bútorokon, textíliákon. Végezetül idézzünk fel egy nem szokványos Kossuth-történetet, amelyet
egy amerikás gyomai mesélt:
|