Cifraszűr - nemzeti szimbólum

Polgári cifraszűrdivat a 19. század második felében

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc bukását követő időszakban a magyaros ruhadarabok viselését nemzeti jellege miatt minden társadalmi réteg számára tiltották: így tilos volt a pásztorok számára a szűr viselése is. Sőt a tiltás kiterjedt a Kossuth-szimpátiát kifejező szakáll viselésére is. Az önkényuralmi Bach-korszak után, az 1850-es évek végétől egészen az 1867-es kiegyezés időszakáig a magyaros nemzeti identitás kifejezése a kultúra minden területének központi vezérelvévé vált. Az irodalom, festészet, zene, színház történeti témaválasztásaival, alkalmazott formáival a nemzeti identitás kifejezését és erősítését szolgálta. Mindez a magyaros ruhák viselésében, a táncok és a tánczene divatjában is megnyilvánult. Például 1851 októberében a Hölgyfutárban arról írtak, hogy Pesten "a szűrök e télen nagyon fognak alkalmasint divatozni, és ez igen helyes mert miért ne lehetne durva öltöny alatt finom ember, miután selyem és bársony alatt viszont elég neveletlen pimaszt találni." (Hölgyfutár 1851. október 11., 931.)

A korszak egyik jellegzetes alakja az ekkor oly népszerű költő, Lisznyay Kálmán, aki az országot járta, és zenés felolvasóestjén (dalidó) díszesen hímzett cifraszűrt viselt. Ruhaválasztása, ugyanúgy mint költeményei, a nemzeti misszió, azaz a nemzeti eszme fennmaradását szolgálták. A szűrök viselésének divatja a felső körökben az 1859-ben elindult nemzeti viseletdivathoz kapcsolódott.

N y i t ó o l d a l Vissza   |   1 [2] [3] [4]   |   Következő oldal