A Néprajzi Múzeum az Európai Év Múzeuma Díj 2026 jelöltjei között

Bilbaóban rendezték meg június 10–14. között az Európai Év Múzeuma Díj (European Museum of the Year Award – EMYA) éves konferenciáját és díjátadó ünnepségét. Az European Museum Forum által odaítélt elismerés Európa legrangosabb múzeumi díja, amely az innovációt, a társadalmi felelősségvállalást, a közösségi részvételt és a fenntartható múzeumi működést ismeri el. A 2026-os versenyben Európa több mint negyven múzeuma vett részt.

A Néprajzi Múzeum a 2026-os Európai Év Múzeuma Díj (EMYA) jelölt intézményei között szerepelt, és részt vett a bilbaói konferencián, ahol Európa legjelentősebb múzeumai mutatták be szakmai munkájukat és legfontosabb fejlesztéseiket. A jelölés önmagában is jelentős nemzetközi szakmai elismerés, hiszen az EMYA-program minden évben azokat az európai múzeumokat emeli ki, amelyek innovatív működésükkel, közösségi szerepvállalásukkal és társadalmi érzékenységükkel mutatnak példát a szakma számára.

A gyűjteménytől a kapcsolatokig

A Néprajzi Múzeum EMYA-pályázatának központi gondolata a „From Collection to Connection” – „A gyűjteménytől a kapcsolatokig” – mottó volt. A több mint 150 éves intézmény az elmúlt években nem egyszerűen új épületbe költözött. A múzeum újragondolta saját működését, gyűjteményeinek szerepét, közönségkapcsolatait és tudásközvetítési módszereit is. Az új gyűjteményi központ, az új múzeumi épület, a 2024-ben megnyílt állandó gyűjteményi kiállítás és a digitális fejlesztések együtt egy olyan intézményi átalakulást eredményeztek, amelynek középpontjában már nem pusztán a tárgyak bemutatása, hanem az emberek, közösségek és történetek összekapcsolása áll. A Néprajzi Múzeum magyar és nemzetközi gyűjteménye a kiállításokban nem látványos végpontként, hanem inspiráló kiindulópontként jelenik meg: lehetőségként arra, hogy a látogatók saját élményeiken, emlékeiken és kérdéseiken keresztül kapcsolódjanak a múzeumi tudáshoz.

Nem csupán tárgyak, hanem történetek

A múzeum  gyűjteményi kiállítása és az időszaki tárlatai egyaránt szakítanak a hagyományos, lineáris bemutatási formákkal. A több mint 3600 műtárgyat felvonultató állandó kiállítás például épp úgy történetek hálózatát kínálja mint az üvegnegatív gyűjteményt bemutató most is látható Vágatlanul című fotókiállítás vagy a hazai keménycserépgyártást összegző Hétköznapi luxus. A tárgyak életútjai, a hozzájuk kapcsolódó emberek, családok és közösségek történetei, valamint a különböző nézőpontok egyidejű jelenléte lehetőséget teremt arra, hogy minden látogató saját értelmezését alakítsa ki. A gyűjteményi kiállításban például egymásra talál egy több mint száz éve gyűjtött hanti sámán halotti emlékfigurája és a sámán ma élő leszármazottja, máshol egy menyasszonyi láda több generáción átívelő családtörténetet mesél el. A múzeum számára a gyűjtemény nem lezárt tudás, hanem párbeszédek sorát ösztönző információk tárháza. A közelmúltban a látogatók által kiválasztott top 10 tárgy is ebből a szemléletből fakad: a közönség nem csupán befogadója, hanem alakítója is a múzeumi tartalmaknak. Épp úgy, mint azok a kutatások, amelyek a múzeum korábbi tevékenységét, igazgatóinak munkáját tárják fel a tavasszal megjelent Hullámzásban című kötetben.

Kritikai és önreflexív múzeum

A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása nemcsak a bemutatott kultúrákról, hanem magáról a múzeumról is mesél. A látogatók megismerhetik, hogyan jöttek létre a gyűjtemények, hogyan változtak az értelmezések az elmúlt másfél évszázad során, és milyen kérdéseket vetnek fel a hiányok vagy a múzeum történetének problematikus örökségei. A kiállítás Múzeumgalaxis részében szereplő üres vitrinek például nem hiányosságok, hanem önálló történethordozók: elveszett, megsemmisült vagy soha meg nem szerzett tárgyak történeteit idézik fel. Ez a kritikai, önreflexív szemlélet a mai európai muzeológia egyik legfontosabb törekvése, amely a tudás demokratikus megosztására és a különböző nézőpontok láthatóvá tételére épül.

Közösen létrehozott tudás

A Néprajzi Múzeum működésének egyik módszere a részvétel. A gyűjteményi kiállítás létrehozásában 42 kurátor, közel 100 múzeumi munkatárs és több mint 600 külső közreműködő vett részt. A különböző időszaki kiállításokban, kutató- és más programokban forrásközösségek, művészek, zenészek, kutatók, diákok és hagyományőrzők együtt dolgoznak azon, hogy a múzeumi tudás minél több hangon szólaljon meg. Ezt a szemléletet képviselik a Jelenarchívum projektjei is, amelyekben a múzeum nemcsak gyűjt, hanem közösen dokumentálja a jelent. A legújabb, a privátfotók gyűjtésére fókuszáló felhívások például a babahordozás emlékeit gyűjtik magánfotók, történetek és személyes visszaemlékezések segítségével. Az ősszel nyíló, a sorkatonaság emlékezetéről valló Katonadolog című, vagy a Kádár-kor hiánygazdaságát a mindennapi leleményesség tárgyain keresztül ábrázoló Buhera kiállítás is ennek a gondolkodásnak az eredménye lesz.

Múzeum minden korosztálynak

A Néprajzi Múzeum egyik legfontosabb célja, hogy a különböző életkorú és érdeklődésű látogatók saját igényeiknek megfelelő módon kapcsolódhassanak a múzeumhoz. A legkisebbeket a Méta Baba és a Méta Matiné programok várják, míg a családi programok, a középiskolai és egyetemi együttműködések, az inkluzív programok mind azt szolgálják, hogy a múzeum valóban mindenki számára hozzáférhető legyen. A programok között található az Éjszakázz a múzeumban! kezdeményezés is, amelynek során a gyerekek saját kiállítást rendezhetnek, elkészíthetik saját fekhelyüket, majd egy éjszakát magában a múzeumban tölthetnek. A társadalmi felelősségvállalás jegyében a múzeum rendszeresen indít olyan együttműködéseket is, amelyek a kulturális részvétel esélyeit bővítik. A bilbaói eredményhirdetés hetén rendezett Vigyázz, kész, Tótágas! program például kifejezetten 5000 fő alatti, Budapesten és Pest megyén kívüli, hátrányos helyzetű településeken működő iskolák számára kínált lehetőséget arra, hogy diákjaik rendhagyó múzeumi élményben részesüljenek. A kezdeményezés célja, hogy a földrajzi és társadalmi különbségektől függetlenül minél több fiatal számára váljon elérhetővé a múzeum, a kulturális örökség és a közös alkotás élménye.

Fizikai és digitális tér egyszerre

A múzeumi élmény ma már nem ér véget a kiállítótérben. A Néprajzi Múzeum az elmúlt években jelentős digitalizációs fejlesztéseket hajtott végre. Az online gyűjtemények, az új adatbázisok, a Motívumalkotó és az Ethnofusion alkalmazások, valamint a közösségi média felületei új lehetőségeket teremtenek arra, hogy a múzeumi tudás a fizikai falakon túl is elérhető legyen.
A digitális hozzáférés mellett a múzeum kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy a látogatók a gyűjteményekkel a színfalak mögött is találkozhassanak. A világszínvonalú Gyűjteményi Központban rendszeresen szervezett raktármerülések során az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a műtárgymegőrzés és a muzeológiai feldolgozás folyamataiba, miközben olyan eredeti tárgyakkal és történetekkel találkozhatnak, amelyek a kiállítótereken kívül őrződnek. A programok a múzeumi munka kevéssé látható rétegeit teszik hozzáférhetővé, és lehetőséget kínálnak a gyűjtemény mélyebb megismerésére.

A múzeum mint társadalmi szereplő

A Néprajzi Múzeum nem a múlt raktáraként tekint önmagára. Programjai olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az identitás, a kulturális sokszínűség, a közösségi emlékezet, a társadalmi befogadás, a fenntarthatóság vagy a traumák feldolgozása. A múzeum célja, hogy a gyűjtemény segítségével hozzájáruljon a jelen társadalmi párbeszédeihez és a kulturális örökség folyamatos újraértelmezéséhez.