Kemenceszellemek

A Kortárs közelítések sorozat a Néprajzi Múzeum legkisebb kiállítása – mindössze egy posztamensnyi tárlat. Egy grandiózus, több mint 3000 darabot számláló állandó kiállítás kicsi kiegészítő projektje. Jelentheti egyetlen alkotás vagy akár sok-sok apró műtárgy bemutatását. A sorozat állomásainak közös nevezője, hogy kortárs kerámiák lépnek izgalmas párbeszédbe a Kerámiatér tárgyaival. A most látható alkotások a kemenceszellemek mágikus világába kalauzolnak.

A kerámiák kiégetése nagy szakértelmet, odafigyelést kívánó művelet, hiszen hiába a gondos formázás és mázazás, ha végül mégis tönkremegy a tárgy az égetés során: megfolyhat rajta a máz, deformálódhat az alakja, sőt szélsőséges esetben akár fel is robbanhat, ha az anyagában apró levegőbuborék marad.  Az effajta veszélyektől való babonás félelem egy sajátos tárgytípust hívott életre a keramikusok körében: a készülő kerámiatárgyakat megóvó kemenceszellemet. A „szellemek” gyakran az eleve kiégetésre szánt művek kicsinyített változatai. Ilyenkor ugyanazzal a technikával, ugyanazzal az igényességgel hozzák létre őket, mint méretesebb párjaikat. Vannak maradék anyagból, sebtében gyúrt darabok, amelyek közvetlenül a kemencébe pakolás előtt születnek, de olyan mívesen kidolgozott példányok is, amelyek a többi munkától független, önálló alkotások. Ám akármilyen is a formájuk, rendeltetésüket azáltal töltik be, hogy együtt égetik ki őket az eredetileg is készíteni kívánt „nagy művekkel”. Bajelhárító funkciójuk ugyanis a kemence belsejében, a védelemre szoruló tárgyak fizikai közelségében érvényesül.

Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban négy vitrint zsúfolásig megtöltenek ezek a jellemzően kis méretű tárgyacskák. A kollekció minden darabja itt is készült, ahol – az ábrázolt alakoktól függetlenül – kemenceangyalnak nevezik őket. Híre ment ugyanis valamikor az 1990-es évek közepén, hogy csak akkor sikerül a Stúdió udvarán felállított, egyébként professzionális kemencékben az égetés, ha a keramikusok védőangyalt készítenek hozzá. Válogatásunk ebből a több száz darabos, izgalmas kemenceszellem-gyűjteményből ad ízelítőt. Itteni elnevezésüknek megfelelően gyakori forma közöttük az angyal (ötletes módon akár még egy apró szék hátán is megjelenhet az angyalszárny), de állatok, képzeletbeli lények, geometrikus kompozíciók is előfordulnak. Az alkotók szinte kivétel nélkül a Stúdió égetést végző technikai asszisztenseinek adják őket köszönetképpen – mintha azt sugallnák ezzel, hogy az ő személyüknek legalább akkora mágikus erőt tulajdonítanak, mint a kemenceszellemeknek.

Kurátor: Gärtner Petra
 

Helyszín: Kerámiatér (-2. szint)
 

Alkotóművészek:

BABOS Pálma, HUSZ Ágnes, KEMÉNY Péter, KUZSEL Gabriella, MÁDER Barnabás, RÁTHONYI Kinga, SZEMEREKI Teréz, SZPISZJÁK Pál (Magyarország), Hideki ARICHI (Egyesült Királyság), Dag BRATBERGSENGEN (Norvégia), Sergei ISUPOV (Észtország), Ljubica JOCIC-KNEZEVIC (Szerbia), Diane KEMPLER (USA), Jim LEEDY (USA), Janina MYRONOWA (Lengyelország), Yulia REPINA (Németország), Elisabeth LE RETIF (Franciaország), Ilona ROMULE (Lettország), Ricus SEBES (Hollandia), James TISDALE (Ausztrália), Sandra TORRES (Mexikó), ismeretlen művész (USA)

A Kortárs közelítések korábbi projektjei

Üzenet

Átfordítások

Variációk türkizre

A hétköznapiság diszkrét bája

Itató 2.0, avagy egy demokratikus kerámiaedény

Nemes egyszerűség

El nem vész, csak átalakul