Művészet vagy etnográfia?

Két bumeráng. Egymásnak különféle dolgokat átadó kezek. Az egyikben csurunga, a másikban bankjegy. Cserélnek. TRANSLATOR. AKURNE AKNGARTE – IWEME. A tárgyak készítője Kristóf Krisztián képzőművész, az alkotás címe: Félrefordítás (kétfedelű bumeráng). A műhöz egy rövid leírás is tartozik: „Bumerángokból készített jelenet, amelyen egy európai ember csurungát vásárol. Az aranda nyelvű felirat jelentése az eredeti jegyzetek szerint »fordítás«, később azonban kiderült, hogy valaki a bolondját járatta a gyűjtővel, mert az akurne kifejezés »rossz cseré«-re módosítja a szöveget. Lemásoltam 2023. október.” (Kristóf Krisztián)  

Megannyi talányos szó, fogalom, tárgy és történet, illetve a bizonytalanság, hogy tulajdonképpen mit is látunk. A kétfedelű bumeráng a 2023-as A kétely felfüggesztése című, kortárs művészeti kiállításban volt látható, A mágikus analfabéta című alkotás részeként. A fejezetekből álló mű az egymástól kulturálisan eltérő, egymás nyelvét nem értő és nem olvasó közösségek történeteit fűzte össze: piktografikus jelek, rajzolt jelenetek és tárgyak segítségével. Az alkotó az analfabetizmust interkulturális metaforaként használta: a helyi közösségeket, a kutatók és a múzeumok egymást nehezen értő világára.  

A csurunga és a bumeráng az ausztrál őslakos közösségek funkcionális és mágikus tárgyai. A csurunga a titkos tudáshoz, szakrális rítusokhoz és a férfiak világához tartozott, amelynek a beavatási szertartásokban és a helyi közösségek időszemléletében volt kiemelt szerepe. A bumerángok pedig lehettek a vadászat eszközei ugyanúgy, mint a vadászszerencsét biztosító szertartások szent tárgyai. Az aranda nyelv egy ausztrál őslakos nyelvcsalád tagja, amelynek beszélt és jelnyelvi formáját egyszerre használják a kommunikáció során. A két bumerángból és a leírásból egy történet olvasható ki. Szereplői egy európai, illetve egy ausztrál őslakos ember, akik nyélbe ütnek egy cserét: az európai pénzért vásárol egy csurungát – a múzeum számára. A történet valós háttérre is utal: Róheim Géza néprajzkutató ugyanis 1929-es ausztráliai terepmunkája alkalmával valóban vásárolt csurungákat és bumerángokat a Néprajzi Múzeum számára, amelyek ma az Óceánia-gyűjteményben találhatók. A csurungák bemutatását azonban ma már rengeteg etikai és morális kérdés veszi körül, amelyek hatására e tárgyakat a múzeum kiállításon már nem szerepelteti (erről olvasható egy történet a gyűjteményi állandó kiállítás utolsó, Örökség című termében).  

Kristóf Krisztián Félrefordítás (kétfedelű bumeráng) című munkája ezt a roppant bonyolult, jelekkel, titkokkal, tudásokkal és kétségekkel teli történetet sűríti magába. A „rossz csere” pedig épp azokat az etikai kérdéseket, a csurungákban rejlő megfejthetetlen történeteket jelöli, amelyek ma a kritikai múzeumi gondolkodás alapját is jelentik. Története fiktív, alapja azonban létező múzeumi história: a tárgyak rejtett, elfeledett vagy véglegesen elveszített összefüggéseiről.  

Az alkotás a Néprajzi Múzeum 2025-ben alapított Kortárs művészeti gyűjteményének egyik első műtárgya. Ez a gyűjtemény alapvetően művészeti, de tekinthetünk rá úgy is, mint egy kísérleti és kutatási gyűjteményre, amelynek műtárgyai tükrözik az alkotók tudását és érdeklődését, de közvetlenül utalnak (vagy akár támaszkodnak) a múzeumi tudásra és a gyűjtemény múltjára és dilemmáira. A Félrefordítás nem etnográfiai tárgy, hanem a kritikai gyűjteménygyarapítás katalizátora. Olyan műalkotás, amely kérdéseket fogalmaz meg: etnográfiáról és művészetről, másolásról, rituális gyakorlatról, természetről, az érzelmek motiváló erejéről, a fikció szerepéről. 

Alkotó: Kristóf Krisztián, 2023; NM 2026.1.11. 

Szöveg: Frazon Zsófia  

Tárgyfotó: Szász Marcell