Az első nyomtatásban megjelent színes néprajzi fényképek

2018. május

 

Bár a színes fényképek készítésének is több mint egy évszázados múltja van, de a színes nagyítások (pozitív képek) és főleg a nyomdai sokszorosításuk csak a színes filmnegatívok tömeges használatától, az 1940-es évektől vált elterjedté. Addig a fekete-fehér fényképek uralták a könyveket, folyóiratokat, újságokat.
 

A néprajzkutatók mindig élenjártak a legújabb, legkorszerűbb fényképészeti eljárások alkalmazásában, így volt ez a színes fényképezéssel is. Az első, a színes fotózást az amatőrök számára is lehetővé tevő fényképészeti eljárást, az autokróm üveglemezeket 1907-ben bocsátották forgalomba a feltalálói, a Lumière testvérek: „Az autokróm lemez lényegében két üveglemez közötti hordozóra rögzített, színes, pozitív, napfénynél vagy vetítve megtekinthető  diafelvétel. Üveglapra színezett keményítő szemcséket tartalmazó keveréket visznek fel, melyre a hagyományos fekete-fehér fényérzékeny réteg kerül, majd ezt üveglemezzel zárják le.”
Néhány évvel megjelenése után, 1911-ben Györffy István néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum muzeológusa már alkalmazta Fekete-Körös völgyi terepmunkája során: a fekete- fehér képek mellett színes autokróm felvételeket is készített.

Román férfiak bocskorban és szűrujjasban, román nő bőrmellényben, Tatárfalván, Románia, 1911. Színes, autokróm üveglemez, 13x18 centiméter  (GYÖRFFY ISTVÁN FELVÉTELE, NÉPRAJZI MÚZEUM)
Román férfiak bocskorban és szűrujjasban, román nő bőrmellényben, Tatárfalván, Románia, 1911. Színes, autokróm üveglemez, 13x18 centiméter (GYÖRFFY ISTVÁN FELVÉTELE, NÉPRAJZI MÚZEUM)

A színes fotózás különösen a viseletek eredeti színeinek dokumentálásában játszott nagy szerepet. Ezek az autokróm felvételek azonban„gyakorlatilag „sokszorosíthatatlanok” voltak a fotótörténeti szakkönyvek szerint, bár létezett egy utocolor nevű papír, de az így készült képek gyenge minőségűek, az eljárás pedig körülményes és hosszadalmas volt. Éppen ezért nem véletlen, hogy sokszorosított színes fényképet nem találunk az 1930-as évek második feléig. A néprajzi kiadványokban illusztrációként leginkább kézzel színezett fényképeket vagy színes rajzokat használtak. Pl. Györffy István is inkább színezett fényképekkel illusztrálta a Fekete-Körös völgyi viseletet bemutató tanulmányát, az autokróm felvételeit nem tudta felhasználni.

Köröstárkányi nő viseletben, 1912. Színezett fényképnagyítás Györffy István felvétele alapján, tempera, 49x20 centiméter (FORRÁS: NÉPRAJZI MÚZEUM)
Köröstárkányi nő viseletben, 1912. Színezett fényképnagyítás Györffy István felvétele alapján, tempera, 49x20 centiméter (FORRÁS: NÉPRAJZI MÚZEUM)

A magyar népművészetet bemutató első átfogó, reprezentatív kiadvány 1928-ban jelent meg a prágai népművészeti kongresszus alkalmából,  amelynek szerzői a Néprajzi Múzeum munkatársai, Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly voltak.
A kötetben az illusztrációk minőségére és mennyiségére nagy hangsúlyt fektettek, a könyvet készítő Állami nyomda célja a magyar grafikai ipar méltó reprezentálása is volt. A könyvben sok fekete-fehér fotó és színes rajz mellett több színes tárgyfotó ill. néhány tárgyakból összeállított kompozíció, továbbá egy-két cifraszűrös alakot bemutató nyomtatott színesfotó is  található.

Férfiak egri és szentgáli cifraszűrban. Egészoldalas színes reprodukció a Magyar Népművészet (1928, Budapest) 56. oldalán
Férfiak egri és szentgáli cifraszűrban. Egészoldalas színes reprodukció a Magyar Népművészet (1928, Budapest) 56. oldalán

Ezek, mint a többi színes illusztráció is, külön lettek beragasztva a könyvbe. Minőségük a többi illusztrációtól nem különbözik, de napjaink igényeinek már egyáltalán nem felelne meg. Sok fotón szerepel a sokszorosítást végző műhely neve: „Weinwurm és társa, VI. Ó utca”, vagyis Weinwurm Antal és testvére Ferenc végezte a fotók sokszorosítását. A fényképek minden valószínűség szerint a korban bevett eljárással,  fénynyomással készültek. Weinwurm és társa volt az egyik legnagyobb sokszorosító üzem a korban, számtalan könyvhöz készítettek illusztrációkat. A fotókkal kapcsolatos sokszorosítási eljárásokat jól ismerhették és magas minőségben tudták alkalmazni, amire bizonyíték, hogy 1929-ben cikket írtak A fotográfia és a nyomdaipar együttműködéséről, amiben viszont nem esik szó az autokróm vagy színes fotográfiákról.   A legizgalmasabb kérdés, hogy milyen színes fénykép alapján készülhettek a sokszorosítások.
Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Néprajzi Múzeumban készített autokróm lemezekről, amire a legfőbb bizonyíték, hogy cifraszűrös alakokat ábrázoló eredeti autokróm lemez a Néprajzi Múzeum diapozitív gyűjteményében található. A képen a két férfi alakon a Múzeum Textil- és viseletgyűjteményének Veszprém (szentgáli) és Heves (egri) megyei cifraszűre látható. A felvétel beállított és feltehetően a Néprajzi Múzeum Könyves Kálmán körúti (ma Hungária körút) épülete előkertjében, de még valószínűbb, hogy az épülettel szemben, a Népligetben készült az 1920-as évek második felében.

Férfiak egri és szentgáli cifraszűrban (beállított kép),  Budapest, 1920-as évek második fele (FORRÁS: NÉPRAJZI MÚZEUM)
Férfiak egri és szentgáli cifraszűrban (beállított kép), Budapest, 1920-as évek második fele (FORRÁS: NÉPRAJZI MÚZEUM)

A diapozitív gyűjteményben több más, hasonló célból készített tárgyfotó is található. Ebben az időszakban, az 1920-as években Gönyey Sándornak köszönhetően nagy mennyiségben készültek színes autokróm, elsősorban viseletet ábrázoló felvételek az ország különböző vidékein is.
A kötet céljai között a szerzők kiemelték, hogy „Olyan könyv, mely a magyar népművészet egészét jellemző képsorozatokkal megfelelően mutatná be, mind máig nem jelent meg. … A bemutatás módjául azt tartottuk a legalkalmasabbnak, hogy az adott – eléggé korlátozott – keretek között mentül több ábrázolást adjunk s szöveget csak annyit, amennyi múlt és mai népművészeti viszonyaink megértésére és a megismerésükre fordított munka vázolására múlhatatlanul szükséges.”
A könyv kiadásában és illusztrációs anyagának kialakításában kulcsszerepet játszott Czakó Elemér, az Egyetemi nyomda akkori igazgatója. Feltehetően a könyv grafikai színvonalának emelése érdekében, minden főleg színes illusztrációs eljárást alkalmaztak, amelynek az állami támogatás miatt anyagi akadálya nem volt. Későbbi, akár néprajzi kiadványokban sokszorosított színes (autokróm) fényképekkel már nem találkozunk, egyedüli kivételt a szintén Czakó Elemér által kiadott A magyaros ízlés - Szemelvények a magyar háziipar, népművészet és iparművészet formakincséből című album (1930) jelent, amelynek képanyagához  a Magyar népművészet illusztrációiból is válogatott, köztük több színes autokróm felvételt is.

Granasztói Péter