Cifraszűr - Egy reprezentatív népi ruhadarab

Díszítés - ornamentika

A dunántúli cifraszűrökön eleinte a rátét önállóan jelent meg, majd a rátét és a hímzés együtt szerepelt. A kelet-magyarországi darabokon a hímzés kapott fontosabb szerepet a díszítés során. A hímzést - a tömeges termelés idején - gyakran nem szűrszabók, hanem hímzőnők készítették. A cifraszűr hímzésére - a magyar vászon- és ruhahímzésekhez hasonlóan - a virágos díszítés volt jellemző, a mesterek a szűrök hímzését virágozásnak is nevezték. A cifraszűrök mintakincse, díszítésének elve és az öltések technikája (laposöltés, száröltés, huroköltés, tűzőöltések) a korábban kialakuló szűcshímzésből erednek.

A szűrhímzések ornamentikája a regionális különbségek ellenére - melyek a díszítőelemek stílusában, méretében jelentkeznek - egységes jellegűnek mondható. Egységes jellegét a céhes keretekben dolgozó szűrszabók legénykori vándorlásában, illetve a nagy, cifraszűrkészítő központok kapcsolataiban, egymásra hatásában kell keresnünk. A szűrszabó már tanulóéveitől rajzfüzetbe gyűjtögette saját terveit és azokat a hímzésmintákat, amelyeket mesterétől tanult. Vándorlása idején, illetve a későbbi vásározások alkalmával más vidékek mestereitől is szerzett mintákat. Egy-egy tehetséges mester nagy hatással volt régiója mintakincsének és stílusának kialakítására.