Written by István Csupor

Guild Pottery

Catalogi Musei Ethnographiae 16.

Néprajzi Múzeum, Budapest, 2010, 231 p.

In Hungarian with English introduction

5,300 Ft
Add to Cart

This product was added to the Cart.

View Cart

A céhek a hagyományos kézművesség érdekvédelmi szervezeti voltak, amelyek az élet szinte minden területét megpróbálták pontosan szabályozni, és sokáig fontos szerepet játszottak a kézművesipar magas színvonalának megőrzésében. A történeti Magyarországon a céhek virágkora a 17-19. századra tehető. A középkor folyamán is lehettek céhek, de az írásos dokumentumok jó része megsemmisült, a régészeti leletek ugyanakkor nem egyszer a szakmák magas szintű ismeretéről tanúskodnak.

A magyarországi iparok az 1872-es új ipartörvényig egyértelműen kézműves jellegűek voltak. A rendkívül magas színvonalú kézműves tudás a céhszervezeteken belül mindvégig meghatározónak bizonyult, és sokáig a hazai ipar élvonalát jelentette.

A céhek mindennapjaira és ünnepeire világítanak rá a céhes használatú kerámiák is. A tárgyi emlékek mellett a céhekre vonatkozó írásos dokumentumokat (privilégiumok, céhlevelek, kiváltságlevelek, szegődtető könyvek stb.) is segítségül hívtuk, hogy a céhkorsókat minél pontosabban meg lehessen határozni.

A céhek által használt egyéb tárgyak - a céhláda, a pecsét, a behívótábla, a zászló stb. - mellett a közös ünnepeken használt, borivásra alkalmas cserép korsó- és kancsófélék is a céhemlékek körébe tartoznak. A többi tárgyi céhemlék (pecsét, behívótábla, láda, zászló) jellegében és egész megjelenésében sok nemzetközi vonást hordoz, a céhes kerámiák ugyanakkor helyi sajátosságaikkal, népi díszítő motívumaikkal, nemzeti nyelvű felirataikkal csak a Kárpát-medencére jellemzőek. Az egyes mesterségek jelképei és a szövegek olyan plusz információkat adnak a céhekre vonatkozóan, amire Európában nincsen máshol példa: ez hungarikumnak számít. A céhkorsók hihetetlen változatos és izgalmas világa elsősorban a 18-19. századnak állít emléket, noha természetesen az egyes gyűjtemények őriznek ennél korábbiakat is.

A céhkorsókból a céh tagjai az ünnepeken, összejöveteleik alkalmával bort ittak, nem egyszer meglehetősen mértéktelenül. Ez ellen léptek fel Mária Terézia rendeletei, de megfékezni a kialakult szokást eléggé nehezen lehetett. (Némelyik céhedény felirata is árulkodik az ivási szokásokról.) Összesen 186 cserépedény került bele a katalógusba, amelyek közül szigorúan véve 141 kerámia tartozik a céhes gyökerűek közé, valamint 11 mesterremek. A céhkancsók közül egy származik a 17. századból (1625), 57 a 18. századból, a 19. századot 83 céhedény képviseli. A céhes kerámia nagyobb része tehát a 19. századból való. 26 kerámia a céheket mintául vevő szervezetek használatában volt.A Dunántúl jelentős darabszámmal van képviselve a használat helye alapján (63), a Felföldhöz köthető tárgyak száma (26), az Alföld és Erdély (9 és 11 darab) ugyanakkor jelentősen elmarad a másik két terület mögött, amelyben részben a terepmunka lehetőségeinek szűkülése is szerepet játszhatott.

Mindent összevetve a céhes kerámiák a céhek életének rendkívül informatív, igen szép, művészi színvonalában is kiemelkedő darabjai, amelyek a céhes élet kevésbé ismert jelenségeire is rávilágítanak.