Bukovinai székely vetett ágy Bonyhádon

2020. március

 

A Néprajzi Múzeum 2019 novemberében megvásárolta egy tisztaszoba berendezését Bonyhádon. A szoba egy idős bukovinai székely házaspár házának utca felőli első helyisége, a ház reprezentatív tere volt. Ebben a szobában kiemelkedő szerepet kapott az alvásra nem használt díszágy, a magasra vetett ágy.

A vetett ágy a 18. század utolsó harmadában terjedt el a falusi háztartásokban, amikor az újabb típusú, kéménnyel épített, füstmentes házak két helyiségéből az egyiket, az ú. n. tisztaszobát  drágább bútorokkal és díszes lakástextíliákkal rendezték be. A vetett ágyban a tollas ágynemű, a sok színesen szőtt vagy hímzett, csipkés párna, lepedő, értékes gyapjútakaró  a helyi közösségben kialakult ízlésnek és rendnek megfelelően volt felhalmozva . Az ágy maga gyakran csak a rajta tárolt ágynemű állványa, hordozója volt, a bútornál nagyobb értéket képviselt a benne/rajta tárolt ágynemű. A magasra felvetett díszágy a jómód jele volt elsősorban, de a háziasszony kézügyességét is dicsérte, mert a takarók, lepedők, párnahéjak többsége otthon készült. Egyes régiókban – így Bukovinában is – a vetett ágy fölötti rúdra terítették a háziasszony saját készítésű szőnyegeit, díszkendőit. A vetett ágy a rúddal együtt a házbeli értékes textíliák bemutatására szolgált, és a tisztaszoba terének díszítését biztosította.

A vetett ágy a menyasszonyi kelengyében kimelekedő fontosságú tárgyegyüttes, a lakodalom alkalmával a falu nyilvánossága előtt szállították az új asszony lakóhelyére, a férj családjához. A női vagyon másik része – ékszerek, ruhanemű, és a többi lakástextília – a menyasszonyi ládába került. A vetett ágy és a láda tartalmazta az életre szóló női tárgyi vagyont, amellyel a menyasszony férjhez ment.

Az első ismert ábrázolás, amely bukovinai székely házban látható vetett ágyról készült 1899-ben jelent meg: egy istensegítsi szobabelsőt ábrázoló rajzon az ajtó mellett látható, négy nagyméretű díszes párnával, festékes szőnyeggel felvetett ágy. A  Néprajzi Múzeum fényképtárában található 1948-as kakasdi felvétel egy bukovinai család férjhez készülő leányának vetett ágyát örökítette meg: az ágyat, amely valószínűleg kitelepített svábok háztartásában állt korábban, a Földalaptól kapta a letelepített székely család, az ágyneműt az anya a leányával  készítette és rendezte el az ágyon  úgy, ahogyan korábban Bukovinában szokás volt.

A Bonyhádon megvásárolt vetett ágy története rendhagyó: mivel a Hadikfalváról és Andrásfalváról származó, az 1944-es háborús menekülés után Tevelen és Izményben letelepített fiatalok házasságkötését mindkét kibocsátó család ellenezte, a leányt a nővére segítette családalapításkor. Erre így emlékezett : „Erőst szegény világ vót [19]52-be, se gyűrűt nem kaptunk, rézgyűrűvel esküdtünk,  úgy, hogy nagyon szegény világ vót. S akkor a nővérem adta ezt a ládát, hogy legyen mibe a ruhámot belétegyem […] vót vetett ágyam, én varrtam már akkor is meg a párnákot, mindent, s akkor azt az ágyra rearakták, s úgy vittük el.” Az a vetett ágy nem maradt meg, de évtizedekkel később, amikor a hajdani fiatalasszony nyugdíjba ment, újból elkészítette: a lepedőket a családi örökségből, a párnahéjakat a nővérétől kapta, a festékes ágytakarót a sógora szőtte, a dunnahuzat anyagát bukovinai hazalátogatás alkalmával vásárolta Romániában, és megvarrta. Az ágyneműt egy Bukovinából magukkal hozott egyszerű ágyon helyezte el. De ez a vetett ágy nem a leányának készült (aki akkor már régen férjnél volt, és elköltözött), hanem önmagának.

Milyen jelentés(eke)t hordoz ez a bukovinai vetett ágy a 21. század elején egy dunántúli kisvárosban? Az 1941-ben Bukovinából Bácskába történt áttelepítést, majd a menekülést Bácskából, és a dunántúli letelepítést átélt nemzedék tagjainak érdeklődése saját népcsoportjuk története iránt az 1970-80-as évektől élénkült meg.  A bonyhádi vetett ágy tulajdonosa is tagja volt a helyi hagyományőrző csoportnak, turistaként többször hazalátogatott Hadikfalvára. A vetett ágy, amelyet idősebb korában elkészített, a bukovinai székely identitás egyik fontos tárgyi emléke. Korábban a falusi kelengye és benne a vetett ágy számos újítást tartalmazott. Ez a vetett ágy éppen ellenkezőleg: részben örökölt, régi, részben a régihez hasonló új tárgyaival az immár 80 évvel ezelőtti elrendezést idézi, ezzel a változatlanság hatását keltve. Olyan konstrukció, amely az időtlenséget képviseli, egy hajdani, örökérvényűnek tűnő teljességet, amelynek megalkotása és megőrzése az asszonyi élet szerves része volt. Ez a vetett ágy a múltbeli otthon ideáljának és a jelen emlékidéző igényének találkozása egy tárgycsoportban.  A bukovinai székely és dunántúli sváb tárgyakkal berendezett tisztaszoba egyszerre hordozza a bukovinai kitelepítés és a dunántúli letelepedés történetét.

A bonyhádi vetett ágyat a hozzá tartozó bútorokkal és lakástextíliákkal együtt a Néprajzi Múzeum új állandó kiállításának Tárgyéletrajzok című részében tervezzük bemutatni.

Fülöp Hajnalka


A vetett ágy tárgyai:
ágy: NM 2019121.11
két díszlepedő: NM 2019.131.1-2
festékes szőnyeg: NM 2019.131.3
két dunnahuzat: NM 2019.131.4-5
hat magyaros párnahéj: NM 2019.131.6-11
négy németes párnahéj: NM 2019.131.12.1-2-15.1-2
három kispárna: NM 2019.131.16.1-3-18.1-3

Fotók adatai:
NM F 73477 Fiatalasszony ünneplőben a vetett ággyal. Józseffalva, 1933-34. Balla Péter felvétele
NM F 95357 Vetett ágy. Kakasd, 1948. Bakó Ferenc és Solymos Ede felvétele
(172834) Vetett ágy. Bonyhád, 2019. Fülöp Hajnalka felvétele (magántulajdon)