Keménycserép tányér

Szöveg: Vida Gabriella

A népi fazekasság termékein nem volt jellemző ideológiai üzenetek megjelenése, a finomkerámia-ipar fehér edényfalait azonban könnyedén lehetett propaganda célokra használni. Nemcsak kerámiaipari jellegzetesség volt politikai eszmék közvetítése gyári árukon a 19. század második felében – előfordult textileken, üvegeken, de leginkább nyomtatványokon is. A nemzeti érzelmeknek a 19. sz. utolsó harmadára jellemző erőteljes fellángolását sikerrel próbálták meg birodalmi tudat kialakítására is kihasználni. A propaganda terjesztéséért felelős állami hivatalok kereskedelmi előnyök és kiváltságok adományozása révén erősen befolyásolták az osztrák és cseh kerámiagyárakat politikai üzenetek megjelentetéséért a termékeiken. A késői utódok a császárportrés, úgynevezett ferencjóskás vagy huszár ábrázolásos bögréket az első világháborúhoz kapcsolják, mert a harcok iránti lelkesedést propagáló birodalmi hivatal nagy számban gyártatta a háború évszámaival, jelszavaival 1914 és 1916 között őket. Ezek az ábrázolások azonban korábbiak a háborúnál, megjelenésük évtizedekkel megelőzte azt.

A bemutatott tányér kerámiaipari típusát ma már elfogadottan keménycserépnek nevezzük, korábban hívták kőedénynek is, egyes típusát porcelánfajansznak, néhol finom fajansznak. Kizárólag gyárban készíthető, recept alapján összeállított masszájú, fehér színű, lyukacsos cserepű, átlátszó mázú agyagáru, melyet a 18. században, a porcelán előállításának kísérletei közben fedeztek fel. Legkorábbi magyarországi gyártása Holicsban indult 1784-ben. A 19. században sorra alapították a keménycserépgyárakat Magyarországon: 1801-ben Kassán, 1802-ben Pápán, aztán Kőszegen, Körmöcbányán, Iglón, Rozsnyón, Városlődön, Murányban, Miskolcon, Kolozsváron, Batizban. A legjelentősebb és leghosszabb ideig termelő magyar gyárak Telkibányán, Hollóházán, Bélapátfalván működtek. Termékeik díszítményének semmilyen kötődése nem volt a gyár környezetéhez, sokkal inkább a többi gyárban készült áruk díszítési divatjaihoz, melyeket nyomtatott mintakönyvekből vettek át, a gyár tervezői más keménycserépüzemek áruihoz igazodtak. A magyar gyárak díszítményei inkább növényi eredetűek voltak, esetleg feliratok, nevek szerepeltek kiegészítésül rajtuk, figurális ábrázolás, életképek festése kevéssé volt jellemző rájuk.

A kevés kivétel egyike éppen a bemutatott tányér, mely a császári-királyi hadsereg úgynevezett csukaszürke, valójában inkább kék színű egyenruhájában és teljes menetfelszerelésében harcoló bakákat ábrázol egy kerítéssel körbevett útszéli kereszt mellett. Ezt a díszítményt egyaránt készítették Telkibányán, majd a gyárat átvevő hollóházi üzemben, valamint a nagy osztrák keménycserép gyárban, Wilhelmsburgban is. A magyar gyártás kezdetéről semmilyen adatunk nincs, csak annyit lehet tudni, hogy a legkorábbi tányérok alján a telkibányai gyár 1866 -1899 között használt jegye van. A hollóházi készítésűek legkorábbi gyárjegye 1902 utáni.

A wilhelmsburgi gyárban a magyar millennium köszöntésére négy Magyarországra szánt díszítményt terveztek: koronás címerest, vágtató huszárosat, és két katonai életképet - a bemutatott tányérét és őrbódé mellett őrt álló, szintén K.u.K. katona ábrázolását. A díszítmények indításának pontos éve nem ismert, a gyár katalógusaiban soha nem jelentek meg.

A telkibányai jegy használata és az 1895 körüli wilhelmsburgi gyártás ideje legalább négy évben fedi egymást, így jelenleg a motívumátvétel pontos idejét, de főleg az irányát nem ismerjük biztosan. A motívumáramlás és átadás általában nyugatról keletre történt, ha bizonyítani lehetne ennek az öböldísznek az 1895 előtti magyar megjelenését, és osztrák átvételét, az ritka kivétel lenne.

Érdemes figyelni a tányéron látható katonák egyenruhájára: a nadrág alja betűrve látható a lábbelibe, noha a császári sereg osztrák katonái lábszárvédőt viseltek. Csak a magyar katonák hordtak úgynevezett magyarnadrágot, mely talpallós, szűk szárú viselet volt felül zsinórozással, ami az osztrák katonák nadrágján végképp nem volt. A wilhelmsburgi gyárnak a magyar piacra szánt termékek iránti részletekbe menő figyelmét jól jellemzi, hogy ezeket az apró elemeket a termékeiken megjelentették. A háború alatt készült ilyen díszű, a magyar piacra szánt wilhelmsburgi tányérok aljáról hiányzik a gyárjegy: minden bizonnyal piacvédelmi szempontból, a magyar vásárlók megtévesztése miatt hagyták el a birodalmi kiscímert ábrázoló jelet, aminthogy ezt a cél szolgálhatta az is, hogy az ábrázolt katonát magyarnak tüntették fel. Ezt a viseletbeli különbséget más világháborús edények öböldíszein is megtartották. Az osztrák lakosságot állítólag ezek az apró részletek nem érdekelték, illetve nem tűnt fel nekik.

A bemutatott tányér alján a hollóházi gyár 1909 után használt jegye van. A jelenetet sablonok segítségével vitték fel a felületére, a perem díszítését és a fa lombjának festését spongyás technikával készítették. A használati helye nem ismert, a Néprajzi Múzeum a Bizományi Áruháztól vásárolta meg.