Huszka József, a rajzoló gyűjtő

2005. ápr. 14. - 2006. márc. 5.
Százötven éve született Huszka József (1854-1934) rajztanár, művészeti közíró, a magyar ornamentika kutatója. Az 1880-1890-es években megjelent munkáiban a magyar középkori és kora újkori történeti művészet emlékeit, a magyar népművészet ornamentikáját állította párhuzamba, és azokat keleti eredetűnek tartva perzsa, indiai díszítőkinccsel rokonította. Munkássága komoly hatást gyakorolt a magyar jelleget kereső iparművészetre és építészetre. Noha romantikus szemlélete napjainkig befolyással van a közvéleményre, elméleteit a néprajz elutasította, vele a népművészet eredetéről komoly vitákat folytatott.


A kiállítás Huszka Józsefet mint a magyar népművészet egyik első felfedezőjét, gyűjtő- és dokumentálómunkásságát kívánja bemutatni a Néprajzi Múzeumban őrzött rajzai, tárgygyűjtései és fényképfelvételei alapján. A dokumentálás sokfélesége Huszka József komplex módszerét, esztétikai ízlését mutatja. A tudatosan kiválasztott tárgyakat a helyszínen megörökítette vagy megszerezte, később ezek díszítményeit rajzokban dolgozta ki, munkáiban újra és újra felhasználva azokat. A múzeumban őrzött közel ezer rajzának és 250 fotójának nagy része az 1880-as évektől készült. Erdély, Észak-Magyarország és az Alföld egyes városait, falvait járva kutatta és dokumentálta a népművészet tárgyait (székely kapuk, kerámiák, hímzések, festett bútorok), az egyházi művészet emlékeit (úrihímzések, templomi berendezések, falfestések). A terepen végzett munka mellett helyi és országos múzeumok, magángyűjtemények anyagából is dolgozott. Grafikái és fényképfelvételei mellett tárgygyűjtései is jelentősek. Hagyatékából 1934-ben a Néprajzi Múzeumba kerültek a mintagyűjteményeiben is felhasznált textiltöredékek és kerámiák. Huszka kiemelkedő szerepet játszott egyes tárgycsoportok összegyűjtésében: neki köszönhetők a székely szövött szőnyegek, az úgynevezett festékesek kollekciója, továbbá a 19. századi szűcsmesterek mintakönyvei, mustrái.

A Néprajzi Múzeum Huszka József helyszíni kutatásainak és gyűjtőmunkájának rekonstrukciójával nem elméleteit akarja rehabilitálni az utóbb vele élesen szemben álló néprajzkutatókkal szemben; példáján azonban jól be lehet mutatni azt a folyamatot, ahogyan a 19. század utolsó harmadában megélénkült az érdeklődés a paraszti-népi tárgykultúra s a vidéki élet megannyi színhelye iránt, az "ornamentika", a "szép", az "ízlés", a "stílus" eszméi és fogalmai mentén.

A kor számára mindenekelőtt tárgyakat, műalkotásokat, kézművestermékeket, addig ismeretlen díszítményeket kellett feltárni, amiben Huszka József jelentős szerepet játszott. Tevékenységére mi sem jellemzőbb, mint hogy az általa kiválasztott, megörökített tárgyak a mai látogatót is rabul ejtik.

Főrendező: Fejős Zoltán
Munkatársak: Bata Tímea, Lackner Mónika, Tasnádi Zsuzsa

 

Kapcsolódó adatbázisaink