Cifra szűrkabát 1873-ból

2019. július


Az 1873-as év szenzációja a Bécsben megrendezett világkiállítás volt, ahol külön teret kapott a résztvevő országok háziiparának bemutatása. A közélet figyelme ugyanis a gyáripari tömegtermeléssel szemben a művészi ipar megteremtésének igényével fordult a művészettörténeti emlékek mellett a nemzeti stílus forrásának tartott háziipar felé. A háziipar fogalmát tágan értelmezték, hiszen nemcsak az eladásra szánt paraszti termékeket, hanem többek között a kézművesipar köznép számára készített árucikkeit is beleértették. Magyarországon Rómer Flórist és Xántus Jánost bízták meg a hazai népipari kollekció létrehozásával. A szűrkabát is ennek a gyűjtésnek köszönhetően került be a Rómer gyarapította tárgyak közé, és a kiállításon a különleges szabása, díszes kivitele miatt elhíresült cifraszűrök mellett méltán reprezentálta az akkor virágkorát élő szűrszabó mesterséget.


A közrend körében nagy múltra visszatekintő vastag, durva szűrposztó derékszögű darabjaiból varrt, és az ujjába belebújva viselhető köpönyegekből a 19. század elejére alakult ki a cifraszűr, amely az erősen ványolt, merevebb anyaga és az egyre szélesebbé váló oldaltoldása miatt már olyan bőségűvé vált, hogy csak vállra vetve, „panyókásan” lehetett viselni. A Dunántúlon azonban fennmaradtak a szűkebb, ezért felöltve és nyakba kanyarítva egyaránt használható szűrnek idővel a polgári kabát szabásához idomuló utódai, amelyeket elsősorban a juhászok viseltek, ezért juhászszűrnek is nevezték.

Ehhez a típushoz tartozik a bemutatott példány is, amelyet a gallérján olvasható „G. K.  / Vas megye / Sárvár 1873.” felirata szerint Gabriel Károly sárvári szűrszabó mester a kiállítás céljára készített 1873-ban. Munkáját mesterremeknek szánta, amelyen megszokott megoldásokat modernebb elemekkel ötvözött.  A ruhadarabot hagyományos módon, a szövésből adódó derékszögű darabokból állította össze, csupán az ujjaknál élt a formára szabással és a hasítékoknál a lekerekítéssel. Bár ezt a típust készítették a cifraszűrökre jellemző nagy négyszögletes gallérral is, a mester ruhadarabját mégis az igen régies csuklyával látta el. A polgári divatot követő kabátok mintájára ívesen szabta a szépen kifekvő, igen hangsúlyos kétcsúcsú gallért, a zsebek hajtókáját. Az alkalmi jelleget mutatja, hogy jó minőségű, vastag, erősen ványolt szűrposztót használt, ami inkább a panyókás viselésmódnak kedvezett, mint a felöltésesnek. A csuklya viszont bármennyire is funkcionális része volt készítményének, a széles gallér miatt valójában felhajthatatlanná vált, és így csupán dekorációként szolgált.

A szűrkabátot azonban gazdag díszítményeinek stílusa teszi igazán parasztossá: az élénk piros színű posztószegések és rátétek, valamint a tarka gyapjúfonalas, virágos-leveles mintájú hímzés, amely a hát közepén húzódva szinte betölti a felületet, dús szegélyként keretezi az alját és kiemeli a vállrészt és az ujjakat. A cifraszűrrel szemben az eleje összezárható volt, amire a gombkötő munkájú gombok- gombházak szolgáltak. Megmaradt viszont a vállra terítéskor szükséges összekötő zsinór, amelyet olyan hosszúra hagyott, hogy hátra vetve mozgalmasabbá tette szűr látványát. Feltűnő, hogy a hímzések motívumai felnagyítottak, ami lehet a készítő egyéni stílusa, de utalhat arra a törekvésére is, hogy bemutatáskor a látogatóktól távolabb elhelyezett tárgya hímzéseinek némileg visszafogottabb színharmóniája ellenére is mutasson. A kézműveseket ugyanis ezen a seregszemlén való részvételre az ismertséggel együtt járó előnyök motiválták, amit Gabriel Károly ki is érdemelt, mert szűrkabátjáért a kiállítási bizottságtól elismerő oklevélben részesült.

A bécsi világkiállításra nem sokkal az 1867-es kiegyezést követően került sor, ezért különösen a remekeikkel szereplő mesterek éltek azzal a lehetőséggel, hogy identitásukat munkáikon is kinyilvánítsák. A szűrkabát gallérjára ezért kerülhetett – alig láthatóan ugyan- egy olyan hímzett kompozíció, amely virágos indát és magyar koronás címert tartó madárpárt ábrázol. Ez a szűrkabát tehát egy olyan korban, amikor nemzeti érzésből fakadóan az úri öltözködésben is megjelent a cifraszűr, a divathoz jobban igazodó formájával és különlegesnek, nagyon is magyarosnak tartott díszítményeivel mintaként szolgált a nemzeti karakterét kereső iparművészetünknek.

Katona Edit

Szűrkabát eleje, háta, gallérja
Gabriel  Károly sárvári szűrszabó készítette az 1873-as bécsi világkiállításra
Néprajzi Múzeum Ltsz.: 70.100.2
Sarnyai Krisztina felvétele

Györffy Istvánnak 1930-ban megjelent Magyar népi hímzések. A cifraszűr (második, reprint kiadás 2004, 341. ) című könyvéhez készített, a szűrkabát viselési módját illusztráló beállított jelenet
Györffy István felvétele

 

Ajánlott hírek

Kapcsolódó adatbázisaink