Ötven éve

Ötven évvel ezelőtt, 1968-ban nyílt meg a Néprajzi Múzeum első kiállítása a jelenlegi Kossuth téri épületben, amit akkor még a Nemzeti Galéria használt. A Néprajzi Múzeum ugyan csak 1973-tól kezdte meg átköltözését az egykori Igazságügyi Palotába, de az 1960-as évek végére a Könyves Kálmán körúti korábbi gimnáziumi épületét annyira kinőtte, hogy abban nagyobb kiállításokat már nem lehetett rendezni. 

A Kossuth téri épületben az 1950-es évek második felére kialakították az egymásból nyíló kiállítási termeket a földszinten is, ahol a Nemzeti Galéria időszaki kiállításait rendezte. Itt kapott helyet a Parasztok- Pásztorok. A magyar népművészet párizsi kiállításának bemutatása című nagyszabású tárlat. Ennek eredeti változata 1968 márciusában nyílt a világ egyik legjelentősebb néprajzi múzeumában, a párizsi Musée de l’Homme-ban, a budapesti változattal egyező címmel (Payasan et Bergers. Art populaire hongrois - Parasztok- Pásztorok. Magyar népművészet), Fél Edit rendezésében (Fél Edit /1910-1988/, a Néprajzi Múzeum Textil- és viselet gyűjteményének egykori muzeológusa, Hofer Tamással Átányon végzett társadalomnéprajzi kutatása mindmáig a magyar néprajz egyik legjelentősebb teljesítménye). A kiállítás újfajta megközelítésben - például nem földrajzi vagy tárgytípusok szerinti csoportosításban - „életképszerűen” idézte fel a falusi élet jeleneteit, a paraszti élet jelentős fordulóit, a fiatalságtól az öregkorig, és mutatta be mindezek gazdag tárgyi világát.

A kiállítás kultúrpolitikai jelentőségét jelzi, hogy a megnyitón jelen volt Ortutay Gyula néprajzkutató, akadémikus, az Elnöki Tanács tagja is, akinek arca feltűnik a Le Figaro napilap korabeli képes beszámolójában. A kiállítás azonban nem sokáig volt nyitva, mert az 1968-as diáklázadás nyomán kirobbant zavargások miatt a múzeum májustól már nem volt látogatható! 

E kiállítás adaptált változata nyílt meg 1968. augusztus 17-én a Nemzeti Galériában, amelynek megnyitóját már nem a politikai élet szereplői tartották, hanem Tálasi István néprajzkutató, egyetemi tanár.  A Néprajzi Múzeum diapozitív gyűjteményében megtalálható az eseményt dokumentáló színes fényképsorozat, amelynek segítségével a magyar tárlat hangulata, termei is felidézhetők.  A budapesti verzió nagy tematikáit is a korcsoportok, emberi élet fordulói alapján rendezte Fél Edit: Fiatalok, Vőlegények-menyasszonyok, Új házasok, Hétköznapok-Középkorúak, Pásztorok, Öregek és gyerekek és az utolsó előtti teremben a (mezőkövesdi) községi elöljáróság csoportja volt egy nagy aranyozott képkeretbe foglalva.

 

Az egész kiállítás újszerű megközelítését magába sűríti ez az életkép, amelyet Fél Edit így mutat be: „Ez a terem képkeretbe foglalva, képszerűen próbálja felidézni a mezőkövesdi elöljáróság ülését a harmincas évekből. A matyó férfiak ekkor már régen pantallóban jártak, de az elöljáróság tagjai számára, ha hivatalos ügyben eljártak, továbbra is kötelező maradt a gatyaviselet.”

A Néprajzi Múzeum egy évvel később, még hivatalos beköltözése előtt, 1969 nyarán is rendezett egy magas színvonalú tematikus kiállítást a Nemzeti Galéria Kossuth téri épületében, Népi kerámia címmel. A „népi kerámiaművészetet” bemutató tárlat megnyitó ünnepségének közönsége a Nemzeti Galéria szobrai között hallgatta Korach Mór kerámiaipart megújító vegyészmérnök beszédét.

 

 

A képeken a kiállítás termei, tematikái mellett feltűnik a kiállítás rendezője, a tárlatvezetést tartó Kresz Mária. Legfőbb kutatási területe a népi kerámia, a népviseletek, a népművészet és a gyermekélet volt. Kresz Géza unokája, a méltán elismert néprajzkutató muzeológus 46 éven keresztül, 1989-ben bekövetkező haláláig dolgozott a Néprajzi Múzeumban. 

Granasztói Péter főmuzeológus