A magyar nép hagyományos kultúrája

A Néprajzi Múzeum Napjára elkészült korábbi állandó kiállításunk virtuális archívuma

2017. december 3-án bezárta kapuit a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épülete, s vele együtt A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállítás is, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal 26 esztendőn keresztül fogadta a látogatókat. A záróprogramban hangsúlyos szerepet kapott a kiállítástól való búcsú: különböző generációknak tartottak izgalmas tárlatvezetéseket a kiállítás egykori létrehozói, az intézmény jelenlegi muzeológusai, múzeumpedagógusai, a kiállítótér egy része vitahelyszínné változott, ahol többek között a kiállítás létrejöttének körülményeiről folyt a beszélgetés. De a bezárást követően mégsem ért véget a kiállítás élete, csak éppen másfajta, virtuális formában folytatódik. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson rengeteg munkára volt szükség.

A kiállítás, amely a magyar parasztság egykori életének tárgyi világába enged betekintést a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban, mintegy háromezer tárgyat, többezer fotót, iratanyagot tartalmazott. A cél az volt, hogy a bezárás pillanatában látható kiállítást minél teljesebb módon örökítsük meg, tegyük továbbra is megismerhetővé. Ehhez a tárgyak, fotók, szövegek, filmek számbavétele és digitális feldolgozása mellett összegyűjtöttük a kiállítással kapcsolatos, évtizedek során felhalmozott dokumentumokat: népszerű és tudományos szövegeket, kritikákat, videointerjúkat, tárlatvezetéseket rögzítettünk az alkotókkal és interpretátorokkal, végigfotóztuk a tereket, virtuális séta készült a kiállítóterekben. Mindezekből állt össze azután ez a sokszínű és -rétegű anyag, amely mostantól újra hozzáférhetővé teszi ezt a tárlatot.

Ez a honlap több műfajt egyesít. Virtuális kiállításnak csak korlátozott mértékben tekinthető, az egyes tematikák elsősorban műtárgyadatbázisba rendezve ismerhetők meg. A valós kiállítás anyagának az adatbázis logikájára, műfaji sajátosságaira való lefordítása korlátoz, ugyanakkor azonban új perspektívákat is megnyit, és feltárja a bemutatás módozatait. Az online felület például szükségessé teszi, hogy nevet adjunk minden tematikus alegységnek, akkor is, ha a valós kiállításban nem volt nevesítve, és hogy egy merevebb hierarchiába soroljunk minden tartalmat akkor is, ha a kiállítás esetenként nem rendelt egy-egy résztémát egy másikon belülre vagy kívülre. De ami ennél fontosabb: az online adatbázis a csak itt megjelenített adatokkal részletesebben megmutatja, hogy egy téma milyen tárgyakkal volt illusztrálható. Ez a fajta bemutatási mód 1991-ben, a kiállítás létrehozásának idején általános gyakorlat volt nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is, mára azonban több szempontból kritikával kell kezelnünk ezt a prezentációs technikát.
Nem tettünk mást: rögzítettük és bemutathatóvá tettük a kiállítás utolsó formáját, virtuálisan archiváltuk a Néprajzi Múzeum 20. század végi, 21. század eleji korszakos kiállítását. Kemény Márton Jánosnak köszönjük ezt a hatalmas munkát.