A Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből 2.

A Néprajzi Múzeum munkatársai 1921-22-ben közel száz település fotóműtermében 25 000 üvegnegatívot vásároltak. Az akkoriban kortárs gyűjtésnek számító munka középpontjában az értékmentés állt, hiszen az első világháború során a műtermek forgalma a családi fotózások miatt megtöbbszöröződött, az üvegnegatívok tárolása gondolt jelentet, ezért kidobálták vagy üvegeseknek adták el őket. Egyrészt múzeumba kerülésük megőrizte őket az utókornak, másrészt a századforduló évtizedeiben eltűnő, átalakuló népviselet és vidéki életmód fontos forrásának tekintették ezeket a felvételeket. A sorozat egy-egy műteremből származó múzeumi fotókorpusz rövid bemutatására vállalkozik.

Szabó Imre (1875-1946) 1921-ben a Békés megyei Endrődön működtetett műtermet, tőle félezer üvegnegatívot vásárolt a múzeum. Szabó Imre szobafestő, címfestő, aranyozó és fényképész végzettséggel rendelkezett. Szabó egyik tanult szakmájának, a negyed századig gyakorolt fotográfusi tevékenységének és hagyatékának komplex feltárása még várat magára. A hozzáférhető, szűkös adatok alapján az 1890-es évek második felétől, végétől Gyomán és Endrődön párhuzamosan dolgozott fényképészként. 1909-ben az endrődi Magyar Korona szálloda és étterem tulajdonosa lett, ezt követően elsősorban vendéglősként tartották számon. Gyomai műtermét 1910 körül Kocziha Andrásnak adta át, endrődi stúdióját az 1920-as évek elejéig tarthatta fenn. Szabó Imre 1920-ban, a megyében az elsők között, mozit nyitott Endrődön. A helyi Ipartestület tagja volt; gazdálkodott is, az általa készített szivattyús öntözőmotorral bolgárkertészetet üzemeltetett. A település társasági és közösségi életének meghatározó tajga volt, vendéglője a társadalmi élet fontos színhelyeként szolgált.

A múzeumba került kollekció többsége családi fotó, mely a helyi, a század első évtizedére jórészt polgárosodott viselet dokumentációja, a több generációt megörökítő családi fotókon a hagyományos viseletdarabok is feltűnnek. A fényképek segítségével körbejárhatjuk az egykor volt, feltehetően saját házában üzemeltetett „stúdiót”: a jellegzetes falfestéssel bíró előteret és a legalább négyféle cserélhető, festett háttérrel felszerelt, emeleti ablakkal rendelkező műteremként használt szobát.

Műtermi munkái mellett Szabó Imre Endrőd jelentős eseményeit is megörökítette. A gyűjteménybe került felvételein jól látszik, hogy különféle mesterségek, foglalkozások (például cipészek, csizmadiák, kofák) képviselőit rendszeresen fotózta, Endrőd lakói az életfordulókhoz kapcsolódó esemény (legénybúcsú, lakodalom, ravatal) megörökítéséhez is igénybe vették munkáját.

Ezen megrendelések során külső helyszíneken is készített családi fotókat, saját vagy a kuncsaftok kertjében, udvarán. A gyűjteményben fennmaradtak korábbi, gyomai műterméből származó felévtelei is, ezek némelyikén jól látszanak a reklámként és választékként kihelyezett nagyításai is a háttérben.

Szabó Imre felvételein jól tükröződnek az első világháborús évek: sok olyan műtermi fotográfiát találunk, melyet a fronton szolgáló családtagnak készíttettek és küldtek el postán: „hiányos” képek, gyerekek nagyszüleikkel, édesanyjukkal lefotózva. Szabó Imre felvételein előszeretettel helyettesíttette a távol lévő édesapát úgy, hogy gyermeke, felesége vagy szülei kezébe egy az apáról készült fényképet adott.

Több példa van arra is, hogy a jelen nem lévő családtag fotóját a friss mellé montírozta, így egyesítve a képen a családot.

 

Bata Tímea