Búcsúzunk

2025. március 15-én elhunyt István Erzsébet, a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményének nyugalmazott muzeológusa.

Az ELTE Bölcsészeti Karán végzett tanulmányai után 1963-ban kezdte a pályáját a Néprajzi Múzeumban. Legkorábbi kutatási területe a dél-dunántúli, azon belül elsősorban a sárközi népi fazekasság története volt. Ezt a témát dolgozta fel az egyetemi disszertációjában, több tanulmányában is. A dél-dunántúli kerámiakutásainak összefoglalását a Somogy megye népművészet című kötetben Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái című tanulmányában adta közzé.

A Néprajzi Múzeum dicsekedhet a legtöbb bányászati témájú türelemüveggel a vallási és profán témájúak mellett. Ezekből 1982-ben Készítette a türelem : Magyarországi türelemüvegek 1784-1973 címmel a miskolci Herman Ottó Múzeummal közösen, Kárpáti László társkurátorságával rendezett kiállítást.

1984-ben a magyarországi feketekerámiáiról állított össze egy monografikus kiállítást. 1985-ben Münchenben, a Bayerisches Nationalmuseumtól kapott lehetőséget a magyar népi kerámia összefoglaló, nagy alapterületű bemutatására. Ennek a kiállításnak nagy katalógusa is készült német nyelven Volkstümliche Keramik aus Ungarn címmel. Ugyanezt a kiállítást jelentősen kibővített formában 1987-ben a Néprajzi Múzeumban is megrendezhette.

Mezőtúr 1982-ben, Országos Fazekas Alkotótábort szervezett. Ennek keretében kétévente az ország híres fazekas központjainak hagyományaival ismerkedtek meg a fiatal szakemberek. A tábor néprajzi előadásait első évben Kresz Máriával együtt vállalta fel István Erzsébet, a későbbiekben önállóan. Kapcsolata hosszú évekig megmaradt a mezőtúri Fazekasmúzeummal és a fazekas rendezvényekkel. Több kiállításnak rendezője és megnyitó személye volt. Amíg egészsége engedte, többször tagja volt a Fazekas Triennálék bíráló bizottságának.

1995-ben az id. BADÁR BALÁZS (1855-1939) születésének 140. évfordulója alkalmából szervezett kiállítás fő rendezője volt Mezőtúron. Ezen a kiállításon a Mezőtúri Fazekas Múzeum anyagán kívül a Néprajzi Múzeum, a debreceni Déryné Múzeum és a szolnoki Damjanich Múzeum jóvoltából egy addig együttesen még  nem láttatott kollekció került bemutatásra. Ehhez készült egy tárlatvezető kiadvány, melyben megjelent István Erzsébet Badár tanulmánya, a Keleti örökség, népművészet, historizmus: Badár Balázs és Zsolnay Vilmos művészetének forrásai címmel. 

A kerámiagyűjtemény gyarapodásáról rendszeresen publikált beszámolókat a Néprajzi Értesítőben. Foglalkoztatta a népművészet és kézművesség, népművészet és iparművészet kapcsolata. Szakmánk nagy sajnálatára nem készült el végül az erdélyi kályhacsempéket feldolgozó nagy monográfiája.

Hosszú éveken át oktatott népi kerámiát az Iparművészeti Főiskolán, ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Oktatott, előadásokat tartott, vizsgáztatott szakiskolásokat fazekasképzéseken, műtárgybecsűs tanfolyamon. A múzeumi kollégákkal és a keramikus társadalommal sokáig tartott kapcsolatot, nekik szívesen és lelkesen mesélt a szakmai ismereteken kívül a pályájáról és a pályatársakról.

Temetése 2025. április 25-én 12 órakor lesz a budafoki köztemetőben.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Vida Gabriella