Mária-ház Kapuvárról

Szerző: Vass Erika
Fotók: Garai Edit

A Habsburg Birodalom legjelentősebb búcsújáró helyéhez, a 12. századi alapítású Mariazellhez Nagy Lajos király (1342–1382) óta a magyarok is sok szállal kapcsolódnak, a 19–20. században nemzeti kegyhelyként tekintettek rá. A katolikus csehek, szlovákok, horvátok és szlovének hitéletében is hasonló szerepet töltött be.

A kapuvári magyarok Mariazellbe – ahogy ők nevezték: „Öregcellbe” – május második hétfőjén indultak gyalogosan, majd szombaton érkeztek meg. Vasárnap ünnepi ruhában vettek részt a szertartáson. Az 1910-es években 150–200 fő tette meg az utat. A búcsújárás a fiatalok számára ismerkedési, párválasztási lehetőség is volt. Azok, akik először jártak ott, beavatási rítusban részesültek: nemük szerint búcsús keresztanyát vagy keresztapát választottak az idősebb zarándokok közül, aki a patak vizével vagy szenteltvízzel „fölkeresztelte” az ifjút.

A búcsújárók Mariazellből különféle búcsúfiákat (például kegyérmét, zarándokjelvényt, szentképet, rózsafüzért, gyertyát, mézeskalácsot) vittek haza, amelyek a hétköznapjaikban is emlékeztették őket a kegyhelyhez fűződő élményre. Népszerűek voltak a Szűz Mária zelli szobrának faragott, festett másolatai is. E tárgyaktól azt remélték, hogy általuk a Szűzanya áldása és védelme kiterjed az otthonokra és az ott élőkre is.
A kegyhelyről hazavitt szobor számára üvegezett szekrényt, „Mária-házat” készíttettek helyi asztalossal, majd az elsősorban reprezentációs szerepet betöltő tisztaszoba „szentsarok”-nak nevezett részében helyezték el. A Mária-házban a Szűzanya tisztelete és az esküvői emlékek összekapcsolódtak. Gyakran itt helyezték el a menyasszony koszorúját és a vőlegény és vőfély esküvői bokrétáit. Ezáltal mintegy Mária oltalmába ajánlották a családot.

A Néprajzi Múzeum Egyházi gyűjteményében 26 darab berendezett Mária-ház található, ezek közül 6 származik Kapuvárról. Az itt látható Mária-házat Varga Zsuzsa gyűjtötte 1969-ben. A benne lévő szobrot az 1878-ban született Ézsöl Anna hozta Mariazellből 17 évesen, lánykorában. A hársfából készült Szűz Mária azonban nem a mariazelli, hanem a csehországi Pribram fölötti hegyen lévő kegyhely, Svata Hora szobrának másolata, ahogy több Mária-ház esetében is. A tévedés alapja az lehetett, hogy a hívek a mariazelli kegyszobrot csak felöltöztetve ismerték, és az eladó darabok közül sok vásárlónak ez a típus tetszett jobban. Ők ezeket is „celli Máriá”-nak nevezték, mivel onnan hozták.

A szobrot a család nőtagjai ízlésük szerint a templomi kegyszobrokhoz hasonlóan felöltöztették. Mária trapéz alakú, rózsaszín és világoskék ráncolt szalagdíszítéssel és szegéllyel ellátott ruháját a legdrágább brokát („sikselem”) anyagból készítették, amit csak a módosabbak engedhettek meg maguknak. A szekrény hátsó részét rózsaszín, nyomott mintájú vászonnal, afölött ezüst fémszálakkal átszőtt tüllel bélelték.

Mária nyakában fújtüveg gyöngysor és égszínkék Mária-szalag vagy „márjás szalag” található. Ez Ézsöl Anna menyéé, Varga Etelkáé volt: a második világháború után négy évet várt a hadifogságból hazatérő Papp Gézára, akivel 1948-ban házasodtak össze. Hűségéért anyósa megszerette őt, ezért került a szalag a kitüntetett Mária-házba. A Mária-éremmel ellátott nyakszalag arra utal, hogy Varga Etelka az elemi iskola elvégzése után a fiatal lányokat összefogó katolikus egylet, a Mária-kongregáció tagja volt. A Mária-lányok ünnepnapokon és búcsújárás alkalmával viselték az érmét.