150 éve a Föld körül VI.

Ceylon

Xántusnak – nem tudván, hogy az expedíció Jóreménység-fokot megkerülő hajói hosszú késedelmet szenvednek – két hónap állt rendelkezésére, hogy Szingapúrba érkezzen. Noha igyekeznie kellett, a hajócsatlakozások közötti hosszabb-rövidebb időszakokat, sőt még a hajóutakat is a tárgy- és információgyűjtés szolgálatába állította.

Első, alexandriai megállóját arra használta fel, hogy a Szuezi-csatorna építkezéseiről számoljon be, különös tekintettel egy új francia találmányra, a kotrógépre. Innen indult tovább Ceylonba, s a Nemzeti Múzeum számára útnak indított küldeményeinek listája szerint legelső gyűjteménye „egy palack különös csótány, Núbia gőzösről”, amellyel Adenen keresztül utazott. Itt szerezte be első néprajzi tárgyait, köztük egy antilopszarvból készült tőrt korallok és puhatestűek mellett.
Az 1869. január 27-i ceyloni érkezése és a következő gőzhajó indulása között rendelkezésére álló nem egészen három hét arra volt elegendő, hogy a sziget délnyugati részének fontosabb helyeit keresse fel, és ahol módja volt rá, gyűjtéseket végezzen. Ehhez természetesen helyi kapcsolatokra volt szüksége. Mivel a Monarchia ottani konzulja ebben nem volt segítségére, előhúzta „amerikai polgári oklevelét”, és az amerikai konzul közbenjárása révén szerezte meg a gyűjtéshez szükséges támogatókat. Ezek egyike a sziget egyik legnagyobb kávéültetvényese volt, aki Xántus érdekében minden munkát beszüntetett a birtokán, s 800 főből álló munkásseregét gyűjtéssel bízta meg. Estére, amint Xántus írta, „már sok tamil-munkás várt, gyűjteményeiket kosarakban, fazekakban, szelenczékben, befőttes és borosüvegekben, sőt némelyik – nem lévén egyebe – kötényében s kendőjében is hozva.” Több mint 20 000 rovar és legalább 1 500 egyéb állat került Xántus tárolószelencéibe.

Yapahuwa, Ceylon hajdani fővárosának részlete
Yapahuwa, Ceylon hajdani fővárosának részlete

Olyan ősi emlékek, mint Yapahuwa vagy Aukana Viharaya felkeresése mellett Xántusnak életében először elefántvadászatra is alkalma nyílott, noha elejtésüket nem tartotta nagy vadászteljesítménynek: „Elefántot lőni itt éppen annyi, mint otthon egy őzet a vadas kertben; az ember … 20–25 lépésről lőheti őket”. Többre értékelte a sziget fővárosbán, Colombóban beszerzett „talipot-levélre karczolt”, páli és szanszkrit nyelvű könyveket és azokat a nagy értékű szöveteket, „…melyek az egykori ceyloni nemzeti királyok udvaraiban szoknyákúl viseltettek”.
Mire visszatért Point de Galle kikötőjébe, az amerikai konzul nem csak tovább gyarapította Xántus tengeri halakból álló gyűjteményét, de ládákat is készíttetett a tárgyak csomagolásához, és segítségére volt hazaküldésükben, míg gyűjtőjük az ellenkező irányba, a Penang-sziget – ahol újabb zoológiai gyűjteményt szerzett be – és a Malaka-félsziget érintésével Szingapúr felé folytatta útját.

Gyarmati János