Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
Paradigma Ariadné A tűz háza Chicago Architecture Biennial 2025 Főkurátor: Florencia Rodriguez
Megnyílt a 2025-ös Chicagói Építészeti Biennálé (CAB) amelynek kiállítói között a Paradigma Ariadné, budapesti építész stúdió szerepel és a Néprajzi Múzeum archív fotói is jelen vannak. Az idei kiadás kurátora Florencia Rodriguez argentin építész, szerkesztő, író, oktató, akinek szerteágazó tevékenysége a kortárs építészet és design legtöbb területét érinti. A CAB egyúttal idén ünnepli 10 éves fennállását is.
A CAB az amerikai kontinens legfontosabb építészeti eseményévé nőtte ki magát az elmúlt években, amely a világ minden tájáról hív meg építészeket, várostervezőket és designereket. Magyarországot önálló alkotócsapatként először a Paradigma Ariadné képviseli.
Az CAB idei témája a “SHIFT: Architecture in Times of Radical Change” azt vizsgálja, hogy mi lehet az építészet viszonya a világunkat napjainkban mélyrehatóan formáló kulturális, társadalmi és környezeti átalakulásokhoz, és lehetséges alternatív, jövőbeni irányokat vonultat fel.
A Paradigma Ariadné egy a vályogkemence történetét, társadalmi szerepét, anyagát, formáit és elképzelt jövőjét bemutató anyagot állít ki a 2026 februárjáig látogatható kiállításon.
A vályogkemencetöbb mint pusztahasználati tárgy, a kollektív emlékezet fenntartója, a szabad kéz érintésének hordozója és a közösség formálója. Kézzel épül, szerszámok közvetítése nélkül, így közvetlen kapcsolatot teremt az emberi test és építőanyaga, a földközött. Ennek olyan lírai következményei is lehetnek, hogy amikor egy unoka felújít egy ilyen kemencét, akár egy régen eltávozott felmenője kézlenyomatával is találkozhat, megtapasztalva az élők és a holtak közötti folytonosságot a kemencenyers felületén.
Közép-Európa-szerte évszázadokon át a kandalló állt az otthoni élet középpontjában. Nyáron a háztartás túllépett a ház falain, a kertek és melléképületek is a használati tér részeivé váltak; télen az élet visszahúzódott a konyhába, ahol a kandalló melege és fénye összetartotta a családot. Itt főztek, sütöttek, történeteket meséltek. A díszített felületek pedig évszázadok étkezési kultúráját, természeti tudását és szimbolikus jelentéseit őrizték.
Ezeknek a kemencéknek a története szorosan összefonódik a társadalmi változásokkal. A második világháborút követően, az üzemanyaghiány idején újjáéledt a használatuk, miközben az állam a modernizációt és az ipari fűtéstechnológiákat támogatta. A néprajzkutatók pedig épp akkor dokumentálták sokféle formájukat a második világháború után, amikor a vályog tapintható intimitása iránti nosztalgia erősödni kezdett és éles ellentétben a panelházak rideg egyformaságával a hatalommal szembeni protest tárggyá is vált. A kemence egyszerre vált a szükség emlékévé és az ellenállás jelképévé így nem csak a meleg, de az emlékezet és a kritikaihagyomány közvetítője is.
A Paradigma Ariadné építészeti tervezésének egyik fókuszát régóta meghatározza a népi hagyományok és a túlmodernizált épített környezet közötti kapcsolat feltárása. Ezzel foglalkozott a Sándorfalván megvalósult bivalyos tanösvényük, a Field of Sparks fesztiválon bemutatott ferdeházuk, és 2017-ben bemutatott Százosztatú ház tervük. A vályogkemence újragondolásával nemcsak annak anyagi és kulturális gazdagságát mutatják be a nemzetközi közönségnek, hanem azt is kérdezik: miként inspirálhatják az efféle elemi formák a mai építészetet? Radikális változások korában a kemence arra taníthat minket, hogy az építészet nem csupán a térről és anyagról szól, hanem az építészet által indukált közösségépítésről és a folytonosságról is.
Támogatók Liszt Intézet Magyar Kulturális KözpontNew York Néprajzi Múzeum Graphisof