Ünnepi viseletek a kínai Jünnan tartományból

2000. jún. 29. - 2000. dec. 31.
A Néprajzi Múzeum Ázsia-gyűjteménye 1999-ben Vargyas Gábor gyűjtőútja (1999. július-augusztus) eredményeképp a délnyugat-kínai Jünnan tartományból származó hét teljes viselettel gazdagodott. Az új szerzemények egy, a Fidlóczky József és Kardos Tatjána 1981-es gyűjtéséből származó miao (meo) öltözettel együtt tekinthetők meg a múzeum kamara-kiállításában számos, több gyűjtőtől származó és az ünnepekhez kapcsolódó kiegészítő tárgyak kíséretében.

 

E viseletek a Magyarországnál majdnem ötször nagyobb, 436000 km2 kiterjedésű tartomány különböző hegyi törzseinek, etnikumainak a kultúrájába engednek bepillantást. A kiállításban bemutatott nemzetiségek három nagy nyelvcsaládba sorolhatók. 1. A sino-tibeti ág tibeto-burmai nyelvcsaládja. Ide tartozik a bemutatott népek többsége (paj, liszu, északi és déli ji, nahszi, hani). 2. Thai-kadai nyelvcsalád. Ide sorolhatók a különböző taj csoportok (fekete, fehér, lü és nüa), amelyek anyagát kiállításunkban a "homoki taj" viselet szemlélteti. 3. Miao-jao nyelvcsalád. Ezt a nyelvcsaládot a kiállított miao öltözet képviseli.

E népek lélekszáma nagyban különbözik egymástól. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a legnépesebb nemzetiség ezek közül Kínában a miao (7398035) és a ji (6572173), ezt követi a pai (1594827), a hani (1253952), a taj (1025128), a liszu (574856) és a nahszi (278009). Ezek az adatok természetesen csak nagy vonalakban adnak eligazítást. Az azonos népnevek, illetve a hasonló nyelv ugyanis sokszor egymástól teljesen eltérő népességet takar, mint például a hatalmas területen szétszórtan élő ji nyelvű csoportok esetében, amelyek kultúrája és identitása egymástól gyakran eltérő. Ezt a változatosságot a létfenntartás területén is megtaláljuk. A talajváltó, égetéses-irtásos gazdálkodástól kezdve (miao, liszu, nahszi és egyes ji, hani, illetve paj csoportok) az árasztásos - folyamvölgyi, síksági vagy hegyvidéki teraszos - nedves-rizs termesztésén át (tajok, pajok, hanik egyes csoportjai) a transzhumáló állattenyésztésig (fekete jik, nahszik) a legkülönfélébb gazdálkodási módokkal találkozunk e területen.

Az eltérő nyelven, lélekszámon és kultúrán kívül e népek eredete és történelme is eltér egymástól, és a legkülönfélébb hatásokat tükrözi. Az a tény azonban, hogy meghatározott geopolitikai körülmények között, nagyjából összefüggő földrajzi területen, a kínai civilizáció peremén élnek, rányomja bélyegét kultúrájukra, és gyakran hasonló jelleget kölcsönöz nekik. A kölcsönhatások különösen az utóbbi évszázadban erősödtek fel. A gyors modernizáció, a kínai nyelv, kultúra és politikai rendszer térhódítása ellenére is azonban e terület népei hagyományos kultúrájuk számos vonását megőrizték, és a változó világhoz alakították.

A leginkább tovább élő elemek egyike a viselet, amely a nyilvánvaló gyakorlati és esztétikai célokon túlmenően az önazonosság, az identitás kifejezésének eszköze is: a sokszor nagyban hasonló kultúrájú csoportok között mindössze néhány jelentéktelennek látszó viseletbeli részlet utal az eltérő önmeghatározásra. A különbségek megfogalmazása mellett ugyanakkor e viseletek szép példáját nyújtják a történeti és kulturális kölcsönhatásoknak is: békésen megférnek rajtuk egymás mellett a legkülönfélébb időkből és népektől származó motívumok. Talán a legfontosabb jellemzőjük azonban az, hogy a rajtuk lévő minták, sőt sokszor maguk a ruhadarabok is "beszédesek", azaz szimbolikus üzenetet hordoznak a viselőiknek a társadalomban és a világban betöltött helyéről, a férfiak és nők viszonyáról, a házasságról és termékenységről, az emberek és a természetfeletti világ kapcsolatáról azok számára, akik olvasni tudnak belőlük. A kiállítás és katalógus célja, hogy ezt a világot közelebb hozza és megismertesse a magyar múzeumlátogatókkal.

Rendezte: Wilhelm Gábor