Magyar népi ékszerek

2005. jún. 1. - 2005. okt. 30.
A kiállításon azokból az ékszernek nevezhető, a testre vagy a ruhára kerülő női és férfiékességekből, -díszekből adunk válogatást, amelyeket a 19. és a 20. században viseltek a magyar parasztok, pásztorok, valamint a falusi és mezővárosi társadalom kisiparos- és más rétegei.


A kiállítás, mely földrajzi szempontból felöleli az egész magyar nyelvterületet, a magyar népi ékszereket két tematikus csoportban, az ékszerek formája és funkciója felől közelítve mutatja be. Az ékszerformákat tekintve az Európa közepén élő magyarság népi ékszerei (az északi peremterületeket leszámítva) a nyugat- és észak-európai tájak szerényebb, kevésbé hivalkodó ékszervilágához tartoznak. Az ékszerformákat és -szerkezeteket két egység szemlélteti: az egyiket az önálló ékszerek, a másikat a ruházathoz szorosan kapcsolódó díszítőelemek alkotják. Az önálló ékszerek mindig egy bizonyos testtájhoz tartoznak, egyes fajtákat közvetlenül a testen viselnek, esetleg a testhez rögzítve, másokat a ruha fölött, de nem rögzítik a ruhához. Közülük a magyarság négy fajtát, azaz fejékszereket, nyakékeket s azok közül különösen a gyöngyöket, továbbá deréktáji ékszereket, valamint karra és kézre való ékességeket használt. A ruházathoz szorosan kapcsolódó ékességek egy-egy ruhadarabbal függnek szorosan össze, rávarrás, beleszúrás vagy befűzés révén. Az ékszerszerű ruhadíszek köréből a magyarság szintén négy fajtát, tűket, szíjcsatokat és szíjvégrögzítőket, kapcsokat, gombokat viselt.



A kiállítás második egysége az ékszerfunkciókat mutatja be. A magyar népviseletek részét alkotó ékszerek ugyanis - anyagukkal, formájukkal, díszítményeikkel, továbbá viselési módjukkal és a hozzájuk fűzött jelentés- és mágikus tartalmukkal - jóval túlmutatnak az ékesítésen, mely az első és leglátványosabb funkció. Az ékesítés a hangsúlyozni kívánt vonalak, testtájak kapcsolatában látható. Az ékességek jelölő szerepüknek (mely második funkciójuk) megfelelően utalhatnak viselőjük életkorára, családi állapotára, vagyonosságára és társadalmi rangjára. Jelezhetik vallási, nemzetiségi, foglalkozási hovatartozásukat ugyanúgy, mint az egyén életének vagy az év menetének különleges alkalmait. Az ékszerviseléshez sokféle - óvó, bajelhárító és gyógyítóerővel kapcsolatos - hiedelem kapcsolódik, így az ékszerek harmadik funkciója, a mágikus szerep sem elhanyagolható. Az ékszerek negyedik funkcióját azonban, a gyakorlati szerepet csupán a ruházathoz szorosan kapcsolódó díszítőelemek töltik be.



Rendezők: Balogh Jánosné Horváth Terézia és Katona Edit