Átváltozások

Palotából múzeum 2010. szept. 30. - 2011. febr. 20.
A kiállítás három meghatározó időszak: a bíróság, a múzeum, azon belül is a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum épülethasználatát mutatja be gazdag fotódokumentáció segítségével. A bemutatott fotók ugyanazokban a terekben, sokszor ugyanolyan beállítással készültek, ami látványosan sűríti a tér és az épület 115 éves átváltozásait.

 

A Néprajzi Múzeum több mint száz évvel alapítása után, 1974-ben kezdte meg több évig tartó költözését a Kossuth térre, a Magyar Nemzeti Galéria helyére, az egykori Igazságügyi Palotába. A reprezentatív bírósági épület múzeumi célra való átalakítása már az 1950-es években, a terek teljes átalakításával megkezdődött. A Néprajzi Múzeum az épület legkarakteresebb tereinek, építészeti elemeinek, megmaradt berendezésének megőrzését tekintette egyik legfontosabb feladatának, miközben a folyamatosan változó múzeumlátogatói igényekhez igazodva el kell(ett) végeznie a szükséges átalakításokat, változtatásokat. A látogatóbarát, modern múzeumi tér kialakítása minden, még a múzeumi célra épült 19. századi épületben is szükséges, és komoly, akár az egész épület arculatát megváltoztató átalakítások nélkül megvalósíthatatlan (lásd Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum fejlesztési tervei).

A Néprajzi Múzeum nyilvános múzeumi tereinek használatát alapjaiban gondolta újra és alakította át 2009-2010-ben. A megvalósítás során az épület több reprezentatív belső tere teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját (bejárati előcsarnok), míg az új fogadótér kialakítása a 21. századi múzeumlátogatók igényeit szolgálja. Mindezek mellett - a komplex átalakítási programnak köszönhetően - az épület múzeumi funkciója az alkalmazott modern technikának köszönhetően sokkal hangsúlyosabb a központi reprezentatív terekben (a bejárati fogadótérben és a központi aulában elhelyezett, múzeumról szóló multimédiás programoknak köszönhetően).

Az átépítés (a tervezéstől a megvalósításig, az új terek berendezéséig) reflektorfénybe helyezte az épület építésének és használatának történetét. Ezért tűnt különösen izgalmasnak a viszonylag jól dokumentált építéstörténet mellett az épület több mint egy évszázados, de részleteiben alig ismert térhasználatának feltárása.